Kangu pont ez a kérdés bennem is felmerült ma délben, hogy hogyan lehet őket egyszerre ringatni

Olivér büfizni akart, de azt csak ölben lehet, Zétinek a füle fáj, nurofennel aludt el nagy nehezen. Tök gyakran eszembe jutsz ám a három kicsivel
Andabella én is hiányolom ám a pocakot

Nagyon fura, könnyűnek érzem magam, sőt volt olyan többször hogy félálomban belémnyilalt hogy te jó ég, hol a pocak? De ha nincs pocak hol a baba? Aztán oldalra nézek és ott szuszog
Zümis szívesen látunk bármikor! Ne viccelj! Amennyi hülyeséget összehordok ennyi erővel már engem is kirúghattak volna a többiek
Andus kitartás, és próbálj enni valamit, ha mást nem dobj össze valami szenyót, és szedj vitamint, az biztos jót tesz a tejnek is meg a te erőnlétednek is! Szerintem én már elnyúltam volna a padlón ha nem szedek vitamint, a megmaradt gravidát kapkodom ész nélkül.
Efének is jobbulást, szegényke!
Pandus az ismerősötök altatási módszeréről olvastam valahol, talán pont a suttogóban? Azt írták, hogy ez az otthagyós módszer úgy működik hogy a baba egy idő után megtanulja hogy a sírására nem válaszol senki és ezt úgy éli meg, hogy nem számíthat segítségre és inkább már nem is sír, de a problémája attól ugyanúgy fennál pl az éhség vagy egy bennmaradt büfi. Ezt nyilván olyan valaki írta aki sírni hagyás-ellenes.
Tápszer: Zétinek is váltania kellett, amivel kezdtünk attól hányt és nagyon sokat bukott is, nem tudta megemészteni. Asszem az milupa volt, és a mildibé vált be végül. Érdekes, ha jól tudom ugyanaz a gyártója a kettőnek.
Gőgicsélés: Olivér egyáltalán nem gőgicsél!!!

Már akartam is kérdezni ti hogy álltok, a síráson és a kakanyomás közbeni nyögésen kívül semmilyen hangot nem ad ki! Mamapara indul…hétfőn rákérdezek a védőnőnél…
Julcsi nálunk is a tavaszi szél van porondon

Hát valóban melós egyedül, apa egész héten fél9kor jött mert túlóráztak, szombat-vasárnap is, de akkor „csak” ötig. Mostmár gondolkozik hogy szombaton nem megy be ezen a hétvégén. Barátok: voltunk ma a gyógyszertárban itt a faluban, és összefutottam egy utcabeli lánnyal (az utcánkban összesen 6 ház van, ebből 5 házban laknak úgyhogy elég kis közösség) és kiderült hogy januárban született neki a Lilla baba, úgyhogy ha jobb idő lesz remélem összefutunk majd babakocsival.
A szülésnél meg…részben az én hibám, mert nálunk most az van, hogy apa eléggé megváltozott, a sok munka, a nem túl barátságos munkatársak megkeményítették, és felvett jópár olyan szokást ami nekem nagyon nem rokonszenves, viszont én hülye sosem szóltam semmiért, nem mertem rövid pórázra fogni nehogy megutáljon. Viszont emiatt úgy összegyűlt bennem a sok sértődés hogy lassan bármiért ki tudnék csattanni, de még mindig nem történt meg. (hajaj, kezdek hosszú lenni, bocsi, aki nem akar nyavajgást hallani ugrasson) Az egyik ilyen rossz szokása hogy teljesen elhanyagolt amíg terhes voltam, több fülem van mint ahányszor megsimogatott, kedves szava sem nagyon volt hozzám, mármint sosem veszekdetünk (pont ez a baj) de nem is volt kedves hanem olyan semmilyen. Már ott tartottam, hogy ha eljön az idő akkor nem engedem be a szülőszobára, ha végigcsináltam ezt a nem is könnyű terhességet egyedül akkor hadd arassam le egyedül a babérokat. Éppen ezért mikor görcsölni kezdtem hajnalban nem is szóltam neki, gondoltam minek, nincs semmi akkor sem ha tud róla. Aznap péntek volt, felébredt hatkor mert mennie kellett dolgozni (egyébként fél nyolcra kell mennie de ez is egy új szokás hogy hamarabb ébred reggel hogy leülhessen a net elé…) szóval felkelt, én ott pakolásztam a cuccaimat, ő gépezett, látta hogy duzzogok, kérdezte mi van, mondtam hogy görcsölök és hogy rendszeres és hogy ez már „az”. És tényleg nem történt semmi!!! Gépezett tovább, aztán elment munkába, bár azt én mondtam hogy menjen mert azt gondoltam ebből csak este lesz baba. Mondta hogy szóljak ha mennie kell és adott egy puszit és elment dolgozni. Na gondolhatjátok. Aztán egyik estére Olivér szétrágta a cicim, és sírva szoptattam úgy fájt, szegény a tejjel együtt itta a vérem is (bocsi), szóltam éjfél körül hogy hozzon egy szilikonos védőt mert megőrülök, és nem tudott elmenni a teszkóba mert megivott egy sört, nem vezethetett. Na ezen annyira kibuktam, hogy amíg én sírva küzdök kétóránként hogy enni adjak a szintén síró babának ő egyrészt sörözik, másrészt simán a sorsunkra hagy. Akkor is csak annyit tettem, nem szidtam le, hogy írtam egy sms-t hogy nem attól vagy f.sza gyerek hogy bemégy a műtőbe (mert neki az volt a teljesítmény hogy be mert menni oda) hanem ha éjfélkor elmégy a boltba a gyereked miatt. Na ez után összekapta magát egy pár napra. Bocsi hogy hosszú, de olyan jó hogy kijött, senkinek nem tudom elmondani ezeket, és olyan rég nyomaszt. Most sem felhőtlen a viszony, sosem veszekszünk, még egyet is értünk nagyjából mindenben, de inkább már csak gazdasági közösségben élünk, nem annyira érzelmi, és ez tök sz.r
Ha már összeszedtem magam és meg mertem írni így a nagy nyilvánosságnak kíváncsi vagyok mit szóltok.
Felébredt Zéti, megyek, bocsi a nyávogásért.
