ildi, ezekre azt mondták, hogy fájások? mert nekem az illyenekre sose, mert nincs tartamuk, csak keményedések, meg összefüggenek a baba mozgolódásával. de nem is számít mondjuk, mert most már szüljél te is
igen, izgi lesz a péntek

azért nem igazán jó tudni előre, de tény, hogy megkönnyebbülés lesz, hogy túl leszünk rajta, azt hiszem, mindannyiunknak. dokiban meg nagyon bízom, és azt hiszem, el tudja dönteni, hogy tud-e műteni, vagy nem, de ha valakire rábíz, abban is biztos vagyok, hogy csak olyanra fog, aki ugyanúgy vigyáz ránk, mint ő tenné. szóval tényleg nagyon nagy a bizalmam, na. egészen nyugodt is vagyok ahhoz képest, amilyen voltam akár egy bő hónappal ezelőtt is, mikor arra gondolok, hogy műtét. jó, rámtör néha, de nem olyan rossz, pl már nem akarok búcsúleveleket írni a gyerekeknek
az meg, hogy lesz egy misink, nagyon jó érzés. olyan kerek lesz a világ. még nagyon bennem van az az első este, amikor a két kis szuszogira csuktam rá az ajtót bő két éve

elég tökéletes pillanat volt.
sziszike, drukkolok, hogy visszaforduljon, és mehessen természetesen. de a csaszi sem egy borzasztó dolog

egyébként még mindig felháborodok, hogy bejelentkezel, és nem szülsz, meg ettikén is
gizu, savlekötő? nem attól fáj?
na, megyek, este van, csak idebóklásztam még egyet a nagy vaterázás kzben. most meg inaktív lettem, mert már megint szabályt szegtem. csomó olyan szabály van, amitől egészen meglepődök. végülis igen, rá lehet húzni, hogy így van, de az embernek egyébént eszébe sem jut. mindegy, úgyis befejezem lassan, már alig pár hét. végülis úgysem leszek itthon...
no, szép estét és forgolódásmentes éjszakát!