Sok problema ismerős...
Mi költözés után vagyunk, kicsi babával, nem simerünk a környéken senkit, régi barátnőm a messzeségben lakik, néhány új meg azt sem érti, minek kell gyerek az embernek (fiatalabbak nálam
). Úgy gondolom, jó tenne nekünk, ha csk úgy szimplán átnézegetnénk egymáshoz, egy tányér diós bombával
), vagy egy nagy üveg tejeskávéval...És hagynánk a gyerekeinket barátkozni, meg magunkat is... A ww film nálunk is kedvenc...a múlton merengés és álomvilágban élés az őrületig, a vizuális memória
túltengése...meg az egyéb memóriáké a vesztes személyiségtípus képlete..a la' Ranschburg
Nekem 4 hónapos kisiam van, és bizony, néha nem tudtam rámosolyogni, amiért iszonyú lelkiismeretfurdalás gyötört..ha érdekel valakit, még írok
Addíg is szép napot nektek
Éva






Ráadásul én úgy veszem észre, hogy manapság mindent mintha alulfejlett tinilányok méreteire készítenének... 











