Gyereknév: Áááá, kápissi

!
Pedig a férjem exe -né lett, plussz leánykori név, de a babájuk mindkét szülő nevét kapta kötőjellel! De akkor ez náluk is külön kör lehetett, vagy ők már a lagzinál eldöntötték

.
Boo!
Na igen, amennyire nincs varia a vezetéknévvel, annyira tanácstalanok vagyunk a keresztnévvel

! Az ugye csak ront a helyzeten, hogy mindenki ezzel nayaggat (vagyis kedvesen érdeklődik

), és mikor megérzik a bizonytalanságot,egyből elárasztanak a "szebbnél szebb" javaslatokkal

!
Ricsinek két módszere van, vagy az a válasz, hogy Gyuri lesz a gyerek (na, ezt dolgozd fel vazzeg

), vagy a kérdező nevét mondja

! Persze így csóri gyerek már számtalan névvel bír, de legalább így rövidre zárható a beszélgetés a témában

!
Neeem, olyan édibogyó vagy, hogy egyébként is elvennének

! Az eleve sokkal nagyobb bizonyíték, hogy közös babát vállal veled, minthogy kiköhög egy igent

!
Szigor:
Hát én totál kivagyok a "szabad szellemben" nevelt gyerekektől! Bátran firkálja a falat, beszél vissza a szüleinek, tévézik este 10-kor, és rombol, amit csak akar...stb. mindezt a személyiségfejlődés nevében?!?!?!
Az én személyiségem köszöni szépen, jól van, pedig voltak szabályokat, amiket be kellett tartanom, de én pont hogy ettől lettem normális! Van kortársam, akit így "nem neveltek", és ő ma nem egy magabiztos, boldog felnőtt, hanem egy motiválatlan, semmirekellő, gizda paraszt!!! Ez nyilván nem törvényszerű, de Ricsi mondta azt, hogy az ilyen gyerekek mennek be a suliba fegyverrel leszedni a fél sulit

! Honnan tudná, mi a jó, ha nincsenek szabályok? Miért értékelne bármit is, mikor minden jár neki, és magától értetődő? Hogy lesz képes normális kapcsolatra és munkavégzésre a "való világban", mikor már nem körülötte forog a föld? Hogy fogja ezt feldolgozni?
na, minegy nem is húzom fel magam.....

!
Én amúgy a másik végletnek sem vagyok híve, hogy mindenért bünti jár, mert azok a gyerekek viszont, majdnem kivétel nélkül, "kamuzni" kezdenek, és elhallgatnak dolgokat a szüleik elől, tartva a büntitől. És ez valahol érthető is! Engem pedig közel sem borít ki annyira egy rosszcsont gyerek, mint egy hazudós, sunyi gyerek!!!
Szóval én egyértelműen a motiválást tartom a legjobb nevelési eszköznek!
Anyunál két jellegzetes dolog volt:
Rengeteg elismerés! Kicsi dolgokért is, akár szóban, akár apróbb tárgyi dolgokban, de inkább szóban, tettekben.
Illetve, hogy ha valami rosszat csináltam, vagy tönkretettem, nem volt külön bünti (szobafogság vagy ilyesmi), de meg kellett oldanom a problémát, amit okoztam! (Összetakarítás, helyrehozás saját zsebpénzből, ilyenek). Tehát nem azért vigyáztam a dolgokra, mert féltem, hogy anyu mondjuk megver, hanem azért, mert ki kellett fizetnem a kicsi kis pénzemből! Így megtanultam mi az érték!
Ja, és ahhoz hogy kapjak valami értékesebb dolgot, mindig fel kellett mutatnom valamit (leginkább tanulásban, vagy ilyesmiben).
Nálam ezek beváltak, a férjemet büntisen nevelték, rosszul tanult, félévente mutatta csak meg az ellenőrzőjét, átverte a szüleit, és 12 évesen kiröhögte az anyját miközben ismét bazira elgyepálta, hogy "csak ennyit tusz"?!

Szóval ő is úgy gondolja, hogy ezeket az elveket tuti nem követjük!
Nyilván minden gyerek más, és egy szabály sem hat rájuk ugyanúgy, de nyilván össze lehet fésülni a mi elveinket, az ő egyéniségével! [/i]