Pár éve bokatöréssel, térd-és bokaszalagszakadással kerültem a tarumatológiára. Akkor már min. 92 kg voltam és 177 cm, szóval nem kispályás
Miután megtudtam, hogy műteni kell, nagyon betojtam - de a legjobban akkor, amikor egy kb. 50kg-os 160 cm-es, 50 év feletti, ápolatlan, kissé piaszagú műtős fel akart tenni a műtőasztalra. Szerintetek megengedtem? Ketten voltak az "előkészítőben" egy nővér és az előbb magasztalt műtősök Terminátora: Sanyika. A nővér mondta, hogy vetkőzzek pucérra (ott a pasi és őelőtte, se lepedő, se semmi...). Nem elég a nyomorom, kiszolgáltatott ságom, ott volt ez a groteszk helyzet - mintha v.mi cseh filmszatírában szerepelnék - még vetkőzzek is le Swarci előtt? Zuramnak bezzeg kinnt kellett várnia! Besokalltam és megkértem a nővért, hogy küldje ki Sanyikát. Láttátok volna az arcukat! Nagyon meglepődtek és feldühödve rámripakodott a nővér, hogy ez nem kívánságműsor!
Na gondoltam, a jó édes anyukádat! Megmondtam, hogy márpedig addig nem lesz sztriptíz, máskülönben meg a Zuramat akarom, hogy jelen legyen. Na erre bekussoltak, Sanyika el, Zuram be. Mindjárt cuci-muci voltam nővérkénél! A szemét Sanyika csak megkukkolt, direkt bejött a másik ajtón (egybenyíló szobák voltak), és belesett, sajnos cickót látott egy röpke pillanatra! Azt hittem leütöm, dehát vicces az egész - menni nem bírtam! Utólag kínomban röhögök az egészen, de akkor nem volt jó élmény egyáltalán. Én elég szégyenlős vagyok, ha megérzem a kukkolási szándékot, márpedig azt egyből vágom! Egy a lényeg! Nincs igazság (de van, csak viccezek)! Szóval, amikor csak módom van rá - ezt megtanultam egy életre - Zuramnak velem kell lennie ilyenkor (persze ha ráér éppen), bármilyen beavatkozásnál, mert igenis számít a jelenléte egy férfinak. Nem mernek packázni, sokkal emberibben viselkednek, nem te leszel a törött lábú, vagy polipos csaj, hanem lesz neved!
Bocsi, h. hosszú voltam









]














