Sziasztok lányok!
Talán az elsök között voltam, aki Felícia segítségkérö levelét a hétvégén olvasta, de nem voltam képes rá reagálni. Teljesen ledöbbentettél Mariann, hogy ilyen mindenki számára hozzáférhetö helyen ilyen pikáns részletekkel dúsított hozzászólást írtál. Talán tényleg érdemes lenne újraszerkesztened azt a részt, mert nem túl szerencsés...
Tényleg nagyon szereted a férjed, ebben semmi kétség, szenvedsz, mint egy szerelmes fruska, de úrrá kell lenned az érzelmeiden, a hormonokon, melyek teljesen elveszik józan ítélöképességedet és tiszta fejjel kell, hogy gondolkodj. Ez most nagyon keménynek hangzik, amit leírtam, de biztos lehetsz benne, hogy nem bántó szándék vezérel, hanem a saját börömön tapasztaltakból szürtem le. Ez egy érzelmi függöség és kiszolgáltatottság, amiben jelenleg élsz. Rettegsz a holnaptól, söt a mai nap estéjétöl is, ki tudja mit hoz alapon. Ez így nem mehet tovább, a sarkadra kell álljál! Abban a mondatodban sok igazság van, ami arról szól, hogy lehet, hogy te magad ásod a házasságotok sírját a nyomozásoddal. Nem volt egy jó húzás, az biztos. Tény, hogy kétségbe vagy esve, szereted öt és nem akarod semmi áron elveszteni, bármi áldozatra képes lennél, hogy újra talpra állítsd a kapcsolatotokat, de nem ez az út vezet ki a válságból.
Vannak férfiak, akiket ha a párjuk agyonszeret, ha elveszti a tartását a nö a férfivel szemben, mert alázatosan viselkedik, mint egy szeretetre éhes, de meg nem becsült házörzö, akkor azt elhagyja a párja, mert fullasztónak érzi ezt az érzelmi túláradást. Megint csak aláhúzom, hogy tudom miröl beszélek, mert én is hajlamos vagyok a hozzám közelálló személyek agyonszeretésére...
Tényleg nem szeretnélek bántani vagy akárcsak egy kicsit is a lelkedbe gázolni, de fontos, hogy megértsed az összefüggéseket. Te egy csinos, talpraesett nö vagy, aki nagy megpróbáltatáson ment keresztül. Hinned kell magadban, az erödben, amiböl böven van raktáron neked, csak nem mersz vele élni! Dolgozz az önbizalmadon, törödj egy kicsit magaddal, légy vonzó, de ne tolakodó, szeress, de ne túlozz, adj szívböl, de ne alázkodjál meg!
Te is magad írtad, hogy a férjed egy rendes ember, melletted van már tíz éve, végigcsinálta a betegségedet, segített, támogatott, van egy haláli édes és életrevaló zsivány kisfickótok, aki minden törtödést megérdemel, adj neki vagy inkább magatoknak esélyt! Meglehet, hogy a férjed egy kicsit túlhajtotta magát az elmúlt idöszakban, hogy öt is nyomasztotta a betegséged, tele volt félelemmel miattad/értetek, ehhez hozzá jött az anyagi bizonytalanság (ö maga mondta, amikor nálunk voltatok, hogy milyen nehéz most nektek anyagilag) és most itt vagy te, aki görcsösen kapaszkodsz belé, mint egy fuldokló a megmentöjét és ö most egy kicsit besokalt. Nekem legalábbis ez az érzésem. Szerintem nem egy 3. személy van a dologban. Én se nyomoznék, nem hívnám fel a munkahelyén, nem olvasnám ki a telefonját, hanem hagynám egy kicsit a dolgot állni és ki fogja magát adni jó vagy rossz értelemben, de kiadja magát.
Próbálj meg társaságba járni Dáviddal, ne gubózd be magadat. Nem az a jó megoldást, hogy mindenhonnan törlöteted magatokat, ha ö szeretne veletek lenni és elmenni a svájci vagy a balcsis megatalira, akkor annak így kell lennie, így van rendje. Ha meg nem, akkor neked se árt egy kis tapétacsere, mert különben teljes mellbedobással ráállsz az önsanyargatásra, nem eszel, szenvedsz. Gyere a lányok közé, találkozzál barátokkal, rokonokkal, de ne teregesd ki a gondjaidat mindenki elött. Ha szóba kerül a téma, nem titok, lehet róla beszélni, de a problémát neked kell megoldani, neked kell a megoldáson dolgozni.
Most biztos te is és talán még páran azt gondolják, hogy szörnyeteg vagyok, aki különös kegyetlenséggel lassú tüzön sanyargatja amúgy is sajgó lelkedet, de néha egy ilyen verbális sokk csodákra képes és felrázza az ember lelkét a tespedésböl. Ne lény tehát megbántva, nem szeretnélek semmilyen formában se elbizonytalanítani.
Légy önmagad ura (vagy inkább urrá magadon!?) és ura leszel a sorsodnak is!
S még valami, ami a leírtak alapján mint benyomás eszembe jut: a párod próbál a maga módján a kedvedre tenni, ö sem akar bántani téged, fáj neki a kialakult helyzet. Szerintem megérdemelne mindenképpen egy kis bizalmat...
Csandi!
A fejben való bünözés nekem is komoly lelkiismeretfurdalást okoz. Legszívesebben azt is elmondanám a páromnak, de ö félreértené, mert azt hinné, hogy valamiben nem tesz eleget az elvárásaimnak. Neki sose jutna ilyesmi szerintem az eszébe... Pedig az ember nem vak és hazugság lenne, ha az ember azt mondaná, hogy nincs a világon több vonzó ember a másik nem tagjai között az ember saját párján kívül, de ez nem jelenti azt, hogy az ember lány rögtön lecserélné a sajátját, csak mert eszébe jutott, hogy jé az a pasi is milyen jól néz ki...
Amit meg lányok Mariannak írtatok a lángoló szerelem és az azt felváltó szeretetröl, abban teljesen igazat adok. A szerelem egy idö után tényleg elmúlik, már nem ficánkolnak annyian a lepkék az ember hasában, de ha az ember szívét öröm önti el, ha a párjára gondol, ha boldog, amikor a karjába zárhatja, akkor minden a legnagyobb rendben van, akár a homlokára, a kár az ajkára ad a másik csókot.
Na e kisregény után lezárom részemröl a témát. Remélem megnyugszik a helyzet és minden visszaáll a saját kerékvágásába.
Mindjárt újra írok immár kellemesebb vizekre evezve. Bocsánat a hosszú monológért! Most a változatosság kedvéért egy hegynyi képet rakok fel. A sok csudamókás képet a formásabbnál formásabb babákról kell valahogy ellenpontoznom.
Sziszka!
Nekünk is aug. utolsó hétvégéje lenne a legjobb.
Binyek!
Jobbulást a hasadnak és sok sikert a hétvégéhez! Engem is érdekelnének az elötte és utána képek!
Döncinek én is elöl ablakot nyírtam a gyapjújába, hogy kilásson a bundája alól.
Nem mondom, hogy lelkesen fogadta az ötletet, de meg kellett lennie.
Barbi
:D
[/url]
Szóval mindenképpen cselekedj, ne hagyd ezt annyiba, ne rá vár hanem igenis is derítsd ki, hogy akkor most mi van, ahogyan a többiek is írták.
<
