Sziasztok! Ezer éve nem voltam. Ahogy korábban is írtam az ok: államvizsga előtt álltam. Viszont hétfőn sikeresen lezártam a fősulit, úgyhogy most már felszabadultam. Illetve folyamatosan próbálok oldódni, olyan hihetetlen egyelőre, hogy nem kell tanulni, szakirodalmat bújni.
Olykor jöttem, nézegettem a képeket, bele-beleolvastam a hozzászólásokba. Érdemben azonban sajnos nem tudtam követni, hogy ki hogy van, milyen örömök illetve problémák érnek Benneteket. Remélem azért minden babóca szépen gyarapodik, és sikerül megküzdeni a nehézségekkel.
Gyorsan rólunk: Bendegúz csodálatos kisfiú. Végig "együttműködő" volt a vizsgaidőszakom alatt, tolerálta, ha tanulnom kellett és hallgatta nagy odaadással a makroökonómia ill. egyéb fincsi tantárgyak szépségeit. Együtt tanultunk. Szerencsére még mindig nyugis, sokat mosolygó baba. 7,7kg lehet, olyan hihetetlen, hogy a 2,48-as (kórházból ennyivel jöttünk ki) súlyát meg háromszorozta már. A fő kajcsi még mindig a szopika, de már öt hónaposan megkóstoltattuk vele az almát, és folyamatosan krumplit, répát, cukkinit, sütőtököt, őszibarackot stb. Mindent jóízűen megeszik, de még egy étkezést sem váltottunk ki. Éjjel fel kel még Ő is az esti 9 órás szopi után hajnal 1-2 körül, aztán 5-7 magasságában. Nem bánnám, ha végig aludhatnék már egy éjszakát, de tündérien szopi után elalszik, nem kell nyünyörögni a visszaaltatásán. Mostanában többnyire megint nálunk alszik el, ezt követően átvisszük a kiságyába, aztán erőmtől-kedvemtől függ, hogy fotelban szopiztatom éjjel-hajnalban, vagy magamhoz veszem és együtt jól bealszunk. Már felgyógyultam abból, hogy erőltessem a kiságyat. Rájöttünk a Kedvesemmel, hogy istenigazából nem is zavar bennünket, az együttalvás. Sőt, nem győzzük csodálni, hogy milyen kis gyönyörű. Reggel pedig, ha tehetjük jókat lejtőzünk, lustizunk és játszunk együtt a szamárfészekben. Szóval csodálatos így, ahogy van. Nem görcsölünk rá a dologra már.
Négykézlábas fenék riszálás már megy, és gurul eszeveszettül, nagyon figyelni kell már rá. Frász kerülget a produkciójától, hanyatt fekszik, felnyomja a pocakját, kobakját lent hagyja, tehát képez egy hidat és a lábával hajtja csúsztatja magát a fején. Olyan gyorsan tesz meg így távolságokat, hogy nem győzök utána ugrani s közben szívbajozni, mikor törik ki a nyaka. Persze nem törik. Jól ki van az találva

Megül több másodpercig, aztán édesen eldülöngél. De az ácsorgást még nem próbálta és fogacskája sem bújt elő. Ez utóbbit nem is bánom tekintettel a rendületlen cicizhetnékére.
Látom a találkozó szervezését, sajnálom, hogy nem tudunk részt venni rajta, de már korábban elígérkeztünk másfelé. Érezzétek nagyon jól magatokat, remélem, hogy a következőn már mi is ott lehetünk.
Dalma, Judit, Vera!
Sclaráról, Sensiről és a régiek közül bárkiről tudtok valamit esetleg?
Igyekszem többször jönni és visszacsatlakozni!
Keresgélek néhány képet és feldobom mindjárt.