Elolvastam az alvásproblémákkal kapcsolatos topikokat, de ilyesmirõl nem szólnak, ezért nyitok ilyen topikot külön.
Bocsánat, hogy névtelenül, de a hajnali kelés okoz nálam egy olyan gondot, amit névvel nem szívesen írnék meg (mindjárt kitérek rá).
Gyermekem megszületése óta koránkelõ. Reggel mostanában már fél hétig is elaludt néha, amit egész jó jelnek tekintettünk, azt hittük, ez egyre jobb lesz. De most egyre korábban kel megint, ahogy kicsit világosodni kezd, õ már ébren is van, bármit teszünk. A tökéletes elsötétítés egyrészt nemigen megy, másrészt tavaly nyáron nagy szervezés árán megpróbáltuk, de nem jött be, õ a sötét szobában is észrevette, hogy ideje kukorékolni. Aztán télen kicsit jobb lett, de most egyre rosszabb, reggel sokszor amint a szemem kipattan (arra hogy õ áll az ágyában, és jelez), azonnal iszonyú dühös leszek, hogy már megint hajnalban kelünk.
Már annyi mindent próbáltunk. Az esti elalvás szabályosan megy (beteszem az ágyba, betakarom, elbúcsúzom, és õ elalszik), éjszaka nem nagyon kel föl, szopás már nem programpont nálunk, stb. De a hajnali keléshez következetesen ragaszkodik.
A baj az, hogy én is hajnalban szeretek kelni, mert nekem ahhoz, hogy el tudjak menni vécére, legalább fél órát "lazítanom" kell reggel, méghozzá egyedül. Próbáltam azt is, hogy vekkerre (külön szervezés, hogy csak én ébredjek fel rá) ébredek, és elõbb mint õ. Ez mûködött is, ha ötkor keltem, fél órám biztos volt, szerencsés napokon meg több is. De most már egyrészt nem tudok olyan hajnalban kelni, hogy még legyen fél órám, másrészt nem tudok lazítani, ha folyamatosan attól rettegek, hogy mikor kell bemennem hozzá. Szegény férjem segít, reggelente õ tölt vele negyven percet, de már nagyon szégyellem magam emiatt. És így - hogy sürgetem magam - megint csak nem megy a lazítás. Úgyhogy most már hetek óta gondjaim vannak. Félek, hogy visszajutok oda, ahol kamaszkoromban voltam - mielõtt rájöttem volna, hogy reggel fél óra lazítás sokat segít. Az szörnyû lenne. Orvosnál is voltam korábban ezzel a dologgal, azt javasolta, tartsam meg a reggeli szokásomat, jobbat õ se tud (étrend, reggeli menü és egyebek persze már rég olyan, hogy az is segítsen, de az kevés, ha a lazítás elmarad).
Küzd valaki hasonló problémával? Mindegy, melyikre tudtok tanácsot adni, bármi jól jön: akár arra, hogy hogyan szoktassam a gyereket normális idõben kelésre, akár a másik dologra.
Ja, és a korai kelés még azt is okozza nála, hogy egész a délelõtti alvásig (sokszor már fél kilenckor visszaalszik) szörnyen nyûgös.
Erre nálunk az vált be, hogy olyankor átviszem közénk, a mi ágyunkba. Ezt nagyon szereti, jót lustálkodik és hempereg köztünk (már 16 hónapos, de régen így van), és az ágy végénél lévõ polcon tartok néhány apróbb játékot neki, ha a heverészést megunná. Én így legtöbbszört szert tudok tenni a szükséges reggeli lustizásra, és Lacika is úgy megszokta, hogy mostmár õ is igényli az ébredés utáni összebújást. 
