Sziasztok!
Ismét a fedélzeten (a nővérszobából
)!
Nagyon köszönjük a drukkokat, meg a gratulációt!!!!
Ne harizzatok, de nem reagálok, majd otthonról...
A szüléssztori:
Ahogy azt megírtam, kedd délután a dokim kitűzte szerda reggelre a programcsaszit. Délután még elszaladtunk egy-két dologért, meg kértek a kórházba egy labort, plusz CTG-t, utána a barátainkkal töltöttük a estét, tudva, hogy erre valószínüleg egy darabig nem kerítünk sort
. Én persze gyakorlatilag semmit sem aludtam, 5-kor fel is keltem. 6-kor indultunk otthonról, és ahogy a kocsiban próbáltam beletuszkolni a cipőmbe a lábam, éreztem, hogy hirtelen melegség önt el (és nem a szívemet
), folyik a magzatvíz. Spuri vissza az ajtóból, hogy mégse a kocsiba folyassam, aztán törölközökkel körbebarikádozva spuri a kórházba. Bár győzködtem apát, hogy felesleges 420-szal repesztenünk a buszsávban, sztem a terhesség eleje óta erre várt, szóval nem tiltakoztam nagyon
. Mire beértünk már elkezdődtek a rendes fájásaim, megkaptam a szobám, megvizsgáltak, és bekötötték az infúziót. A fájásaim szépen erősödtek, mire a műtőbe értünk már 2 percesek voltak. Bár szépen tágult a méhszájam, a baba feje fényévnyire volt a beilleszkedéstől, szóval maradt a csaszi, de naggyon örülök, hogy beindult magától, és vajúdhattam 4 órát, mert így tudom, hogy tényleg itt volt az idő, és részese lehettem valamennyire
Megkaptam a spinális érzéstelenítést, ami sokkal kevésbé fáj, mint amit vártam, sőt, csak kellemetlennek mondanám
. Kb. 30 perc múlva, 10:30-kor sírt fel a kisfiam, nem kellet szívás sem, és a mamitól 10/10-es apgart kapott (protekció nélkül)
. Nagy élmény volt, ahogy oldalra nézve láttam, hogy anyu vizsgálgatja, és közben hangosan sírva mondogatta: Hogy, Istenem, de gyönyörű, de gyönyörű! Hát gondolhatjátok, én is hogy pityeregtem....Utána a mellkasomra tették pár percre, majd kivitték apának, aki tovább bővítette a zokogók táborát
!
Gyorsan összestoppoltak, és visszavittek a szobámba, onnantól együtt vagyunk
.
Tegnap még elég hichomatosan működtem, de óráról órára fittebb vagyok
. A holdpont az első felkelés volt, mikor a belsőszerveim pótolni igyekeztek a baba hiányát
. De ez mára tényleg csak emlék és annyira jó érzés ez az egész....
. A kisnyúl gyönyörűen eszik, bár még csak az előtejet, de elég is neki, és imádni való. A meleget viszont nagyon sz@rul viseli, úgyhogy ma is többször fürcsiztünk, meg kap szopi után egy-két korgy vizet, és akkor egyből nyugi van
. Egyszerűen nem tudunk betelni vele: apa pl. negyedóránként tisztába akarja tenni, csak hogy foglalkozhasson vele
.
Na, ennyit most, majd otthonról beépülök megint
!
Ikoka bejött hozzám tegnap este, szegény nagyon megszenvedte a szülést, de ő is egyre jobban van
. Utána megkuksiztam a csecsemőn a bébijét: ő is tündéri hajasbaba, és a 64 centijével igazi kosaras alkat
!
Időnként ezt jó ellenőrizni.
