Regina, epegörcs

Szegényem, hogy bírtad egy hétig? Engem fél nap után elvisz a mentő

Jobbulást!
Lányok, nagyon köszönöm az Ágnes-köszöntéseket! Különösen jólesik, hogy úgy is felköszöntöttétek, hogy én nem is jövök... Meghatódtam
Csöre, szerintem is hűsöl Ágim a kövön
[quote]K írta:rumpli: almával sem? Vagy barackkal? Saci répával gyönyörűen eszi, de nálunk a répa mindent visz
Valójában az almát és a barackot sem nagyon fogadja el

Több mint két hete próbálkozunk, abból eddig kétszer evett szívesen és jóízűen, egyszer alma-barackot, egyszer sima barackot. De olyankor is megáll az étvágy 3-4 kiskanál után, és utána ha meggebednék sem enne többet. Tömni nem akarom, cukrozni a kajákat mégúgyse. Próbálkozunk a többi ízzel is lassanként, aztán valami majd csak jó lesz. Elvégre nem adhatom férjhez ciciről

A krumplit amúgy pürében próbáltam, sok-sok anyatejjel...
Móni, nagyon sajnálom a konfliktust!

Hidd el átérzem most, milyen ha nincs otthon béke
Vickybabe, gratula a fogacskához! Ágnes mindig épp egy kicsit van lemaradva fejlődésben Leventéhez képest, remélem most is így lesz és nekünk is kibújik végre az első
[quote]M írta:indenki megkapta már az gyed-et?
Én még TGYÁS-t sem kaptam egyszer sem
[quote]K írta:riszti:Akkor mégiscsak itt vagy te!...Surprised
Eszter, eddig nem voltam, és ezután.. azt majd meglátjuk. Egy viszont biztos: ma lázadok.
Benedeknek nagyon boldog 4. szülinapot!!!
Veszekedés: Előre szólok,nagyon hosszú lesz, elnézést mindenkitől, és nem baj ha átugorjátok

, de nekem most kell hogy egy kicsit kiöntsem magamból a dolgokat. Akár úgy is hogy nem olvassa senki
Ugyebár jún. 28-a óta, vagyis több mint egy hónapja vagyok fekvésre ítélve. Most már ugyan fel tudok kelni, de ha 10 percnél tovább vagyok fent, akkor visszatér a fájdalom és a bénulás, tehát még nem vagyok képes túl sok mindenre. Hajolni, emelni még egyáltalán nem tudok. Ha sétálni is kell, a 10 percből 4-5 lesz...Az elmúlt hetek tehát úgy teltek, hogy én táborozom a kanapén, és vigyázok a mellettem játszó Ágnesre, Apa pedig itthon dolgozik, ellátja a háztartást, Ágit, engem... Éjjel is ha a baba felsír, ő megy érte, áthozza, szopi, utána ő viszi vissza.
Egyszóval kemény és lelkileg megterhelő időszak van mindkettőnk mögött. Neki mert nem győzi a feladatokat, én meg mert nem jól viselem a tétlenséget, ráadásul még Ágnest sem vehetem fel...
Az elmúlt hetekben nagyon sokszor volt olyan, hogy kicsit jobban éreztem magam, és megpróbáltam ismét aktívabb lenni, legalább egy kicsit... Mindannyiszor visszaesés lett a vége, és egy nagy letolás a férjemtől, hogy mért nem tudok nyugton maradni a s...emen. Így mostanában igyekeztem jókislány lenni, és betartani a fekvést. Neteztem, fórumoztam, olvasgattam, és persze folyamatosan babáztam. Ekkor jött a kritika, hogy párom fél hogy net és fórumfüggő leszek, és szeretné ha leállnék. Marhauncsi lesz így továbbra is kanapéhoz kötve - gondoltam, de legyen, elbúcsúztam tőletek, és valóban a nap jelentős részében nem kapcsoltam be a gépet, helyette kötögettem, próbáltam másképp ellenni.
Tegnap megkértem, hogy vigyen el kocsival a szülés előtt álló barátnőmhöz a kórházba. Húzta picit a száját, de nem szólt semmit. Kocsiban ülés hátra fekvőhelyzetbe, beszállás, ott elücsörögtünk/guggolgattam míg bírta a hátam, utána haza. Mire hazaértünk tök rosszul voltam, és megbeszéltük, hogy most ismét 2-3 nap szigorú pihi jön. Ma viszont felkeltem reggel, s mivel elég jól voltam, elindítottam egy adag ruhát, majd megkezdtem a szokásos kanapé-létem. Bekapcsoltam a gépet is, és belefeledkeztem egy asztmás-terápiáról szóló cikkbe. Ekkor jött a párom feldúltan, és rámzúdította, hogy bár nem fórumozok, helyette a más-netes pótcselekvés sem jobb, és észrevehetném hogy lejárt a mosás, hogy mosatlan edény van a konyhában, és még felsorolt egy-két házimunkát. Döbbenten vettem tudomásul, hogy egyik pillanatról a másikra és ilyen stílusban lettem gyógyultnak nyilvánítva. Mondtam, hogy azért fekszem illedelmesen a kanapén, mert azt hittem még ez a házifeladat, és sértődötten kimentem a konyhába takarítani. Utánamjött, és bocsikérés helyett közölte hogy felelőtlen vagyok, és menjek vissza lefeküdni, és hogy nem kéne sértődésből tönkrevágni az egészségem. Én nem mentem (hiába, dacos kislány vagyok), ő pedig erőszakkal elcipelt a hálóba és lefogott.
És itt verte ki nálam a biztosítékot. Tudja, hogy megtámadtak 11 éves koromban. Tudja, hogy hány évembe került azt kiheverni. Tudja, hogy rettegek minden erőszakos, erőfölényes cselekedettől. Tökéletesen tudja, milyen félelmeket vált ki belőlem...
Én elkezdtem zokogni, és megfenyegettem hogy ha még egy ilyet tesz, elmegyek.
Mindez a mai bejelentkezésem előtt volt. Azóta patthelyzet van. Ő néha megjelenik, és arrogánsan megkérdezi hogy még mindig haragvósat akarok-e játszani. Bocsánatkérés semmi. Ha nem szólok semmit én vagyok a szemét, ha próbálom magyarázni hogy mi esett rosszul, akkor csak visszamutogat hogy én meg makacs vagyok, és mért nem látom be, hogy ő az én érdekemben erőszakoskodott... Így most állunk ezen a holtponton, ő a hálóban én a nappaliban, és fogalmam sincs merre tovább. De most az egyszer képtelen vagyok megbocsátani, főként ha még csak bocsánatot sem kér. Bármikor máskor, ha bármivel megbánt szóval, akkor OK, szemet hunyok még ha nem is látja be mit mondott. De a tett... most úgy érzem ezen így képtelen vagyok túllépni.
Tényleg nagyon hosszú voltam, tényleg nagyon bocsi érte....

A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára kisbogacs 2009.08.03 15:39-kor.