Katka
persze, tudom én, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű... (bár megjegyzem halkan, hogy eddig minden elég egyszerű volt vele...)
de ez nyilván más, itt nem velem lesz.
viszont sikerült apánál kisírnom, hogy én mehessek az oviba holnap, és ő vigye Mátét a holterért.
Ma Máté is barackot kapott, és hát sokkal jobban csúszott, mint az alma!
ma kakilt is egy jó nagyot, az gondolom az alma hatása, és mostanában jó gyakran kakilunk mi is!

(mármint, hogy majdnem minden nap)
Moncsi, Zazzy
sajnálom a rossz napot!
én ma egész jó napot zárok. olyan kellemes meglepetés ért az auchan-ban!

2 gyerekkel vásároltam, Máté mei-taiban aludt, Fanni mellettem jött. állok a pénztárnál, pakolok ki a kocsiból, szép lassan, mert ugye jó mély, Máté meg rajtam, Fanni segített. erre a másik pénztár sorából odajött egy középkorú nő, hogy ő úgy is csak sorban áll, hadd segítsen, és kipakolta az egész kocsimat, pedig nem volt kevés cucc benne...
hát vagy 15-ször köszöntem meg nagy meglepetésemben!
Adryn
hiába, te tudsz élni!!!
Katka még
egyébként most az ovónők megkérdezték, hogy be akarunk-e menni, úgyhogy ezek szerint mégis csak van beszoktatás... de mi csak csütörtökön megyünk először, mert kedd-szerdán a bölcsisek mennek, és a kezdőket is szétosztották, hogy ne egyszerre menjen mindenki.
hát ma megvolt az első könnycseppem az ovi miatt. mikor a barátnőmnek meséltem telefonon, hogy azért furcsa érzés, és hogy először egyáltalán nem az jut eszembe, hogy de jó, mert majd csak egy gyerekkel leszek, és elkezdek járni tornázni anyu szabadnapjain, meg csak egy gyerekkel kell vásárolni, meg ilyenek, hanem az a torokszorulás jön inkább, hogy vége egy korszaknak, és már nem csak én leszek az ő kis életében, és nem velem tölti a napjai nagy részét. na és ekkor eltört a mécses...
Zita
ügyesek voltatok!
