Sziasztok!
Újra itt! Nagyon szépen köszönjük a gratulációkat és Andinak, Sütinek, Madarnak a tájékoztatást! És külön köszi csajok a látogatást, nagyon örültem nektek. Bár ez biztos látszott!
Most tényleg nagyon önző leszek, mert képtelen vagyok visszaolvasni kerek 1 heti termést.
A lényeg,
nagyon gratulálunk mi is Tiszéknek, Taranee-éknak, Manóéknak, Astridéknak, Scooperéknak, Vikiéknek, Szezsoéknak, Veráéknak, Vicgeréknek és Csunyeszkáéknak. Micsoda babaeső egy hét alatt!
Kívánunk egészséget, boldogságot az összes családnak!
Rólunk röviden: Pont egy hete este 8kor a Columbo első szünetében kimentünk a konyhába fagyiért, amikor is azt éreztem, mintha valaki belülről jól hüvelyen vágott volna. Még kérdeztem is férjemet, hogy hallotta-e. Elmentem WCre és a nyákdugóm, szépen egyben távozott. Még gyorsan befaltam a fagyit, hogyha menni kell, az legyen az utolsó falatom. Aztán szép sorjában 10 perces fájásaim lettek, másfél órát vártunk, majd hívtuk Anyum, aki mire ideért, már inkább 8 percesek voltak a fájások. Robogás a kórházba, ahol már 5 percesek voltak. Megvizsgáltak és kiderült, hogy valamikor a burok is megrepedt, így antibiot is kaptam. Ekkor (éjjel 10kor) 2 ujjnyira voltam nyitva. Utána jött a várakozás, és nagyon hamar 3 percesek, amik már eléggé fájtak, de azért még elviseltem. Majd a beöntés után már nagyon fájt, felfektettek CTGre, ekkor 3 ujjnyi volt, így voltunk kb. éjféltől. Aztán közvetlen a kitolás előtt volt kb fél óra, amikor nem igazán tudtam kontrollálni magam.

Aztán labdára rá, akkor teljesen kitágultam és 4 tolásból kibújt Máté. A kitolás már tökéletesen ment, tudtam koncentrálni arra, amit Astrid is írt, hogy segítsek Máténak kifelé igyekezni és ne a fájdalom uralkodjon rajtam. Utána még úgy magzatmázasan rámtették, nagyon megható volt.

Utána kis pancsi, majd 2 órát együtt voltunk hármasban. Annyira hiányzott már ez az érzés régóta.

És most megkaptam a sorstól.
A dokim nem volt már, pont előző éjjel ügyelt utoljára, de mivel a helyettes dokinak semmi tennivalója nem volt a gátmetszésen és a varráson kívül, így nem szerepe nem volt. Elégedett voltam vele. A szülésznőm viszont egy álom volt, jobbat senkinek sem kívánhatnék. Jól irányított, segített és végig nagy támogatást nyújtott.
Máté egy tündér. Pont úgy néz ki, mint anno Andris csak 800 grammal ducibban. Nagyon jó baba (még), eszik, alszik, nézelődik néhány percet. Andris viszont mióta elmentem a kórházba, azóta nagyon zaklatott. Sokat sírdogált, hisztizett mikor nem voltam itthon, mióta hazajöttünk, azóta is sokat tombol, elveszti a fejét. Látom mennyi feszültség gyűlt fel benne egy hét alatt, amitől nem tud máshogy megszabadulni.

Mátét sokat szeretgeti, mesél neki, simogatja.
