Hoztam Nektek egy születéstörténetet...ezzel még lógtam:)
Minden ott kezdődött, hogy szeptember 13 -hajnali 4 órakor hazaértünk a lagziból, ahol volt ám dinom-dánom:) ettünk ittunk mulattunk:)
Aztán pár óra alvás, s kezdtem wc-re járni, meg kemény is volt a pocóm...
végül délelőtt 10.30tól kezdtem el írni a fájásokat.
Elég gyorsan rendszeressé váltak, 5 percenként fél percekig sziszegtem, de még tettem-vettem.. aztán lassan indulás..
s fél 3 körül a kórházban voltunk ahol az ügyeletes megvizsgált, majd felpakoltak ctg-re, s ott hagytak 2 óráig:((
áááááá, nem hittem el.. semmi fájást nem mutatott a gép.. aha tök jó, de akkor az mi amit én érzek???
Jó, felvesznek a kórházba.. szupi, de én szülni jöttem, csókolom.
Mentünk is sétálgatni Apával, közben a szüleim megérkeztek Zalaegerszegről, pedig mondtam, h ráérnek..
Szóval egy ujjnyira voltam kitágulva... séta, újabb vizsgálat, van változás.. este 8körül lépcsőztünk, hülyültünk, jóó volt, de már mentem volna a szülőszobába..
Végre bejutottunk negyed 10kor a szülésznőm megvizsgált, 2 ujjnyi.. hurrá hurrá.. (persze kérdeztem tőle, h neki nincs véletlenül vékonyabb ujja , mint a dokinak.. bár örülök, de szeretek kérdezgetni:))
Fájdalmak ugyanúgy 5percenként sziszegtem... újabb ctg - 3 kismama és 3 kispapa volt velünk egy szobában - vizsgálatkor apukák kifelé, kint haverkodtak:)
Végül háromnegyed 10kor szülőszoba, kaptam valami fincsi cuccot, amitől már elég nehezen mozogtam, jöttek a nagyobb s picit sűrűbb fájások..
Én csak azt ismételgettem a szüneteben, h jópofa ez az egész:)
Elküldött a szülésznőm pancsizni, na az már nem ment.. aztán hívták a dokikámat, mikor is megnézték, h mizu a magzatvíz körül... meg is repedt, úgyh isteni volt a jó meleg magzatvíz érzés:)
Én két órát szántam az egészre (sziszegős 5 perces nem volt vészes),
Szóval teljesen kitágultam, s vártuk a dokikámat.. közben apa diktálta a légvételt, mert néha kicsit gyorsan vettem, ami nem volt jó.. szegény utólag mondta, h kb 15 matracot fújt fel:)
Aztán megérkezett dokikánk 11körül... megnézett, s közölte, h mindjárt itt van kisGubacs, mert már minden eltűnt ,aminek el kellett...éljen éljen.. sűrűbbek voltak a fájások, de még mindig tűrhető...
Végül háromnegyed 12 után mondták, h Babó nem mozdul , vagyis pörög forog a feje, de nem jön lejjebb.... iiiiiiiiiiiiiii
így konzultáció a főorvossal, s döntés.. csaszi...nem tud kijönni a Pici , aki közben meg naaagy:)
- ma már, vagy legalábbis ebben a kórházban ilyen esetben 1-1,5 órát várnak, ha nem esik a szívhang, ha semmi változás, akkor se a babát se a mamát nem kínozzák pocakra 5 ember ráfekszik játékkal, s társaikkal... - azt hiszem hál'Istennek)
Dokikám sűrű elnézéseket kért, hisz ha már eddig eljutottunk... de mondtam neki, h nincs para, én jól vagyok, de ha nem tud jönni szegény,akkor ne erőltessük..
Műtőbe be, apa nem jöhetett.. egy kicsit elhagytam magam, miután közölték , h már a méhem is elfáradt, mert régóta vajúdok, addig fel sem tűnt - de télleg.. aztán kaptam gerincbe érzéstelenítőt, de meg kellett várni, h elmúljon a fájás... tök jóó volt, mert elbúcsúztam a fájástól.
Nagyon hideg volt , és nagyon vacogtam, de ez nagyjából rajtam kívül senkit sem zavart....
végül pikkpakk kiemelték 2009.09.14-én 00.42 perckor kis Őrültkét, aki óóóóórdított, s nagyon husi volt:)
Aztán odahozták mellém, nagyon közel, s alig láttam szegénykét, de egyből megnyugodott, s nyammogott az arcomon a kis Drága:) nagyon cukii volt:)
Utána elvitték apának is megmutatták, majd nekem vissza, mutiba.. aztán "végeztek" velem, s uzsgyi fel az őrzőbe.. utánam egy életmentő műtét következett, úgyh apánál volt Momóka sokáig, haverkodtak, felvételeket készítettek nekem:)
Az őrzőben már ismeritek a storymat,(morcos nővérke
)
de utána már minden rendben volt, s azóta is, van egy kisgyermekünk... hihetetlen!!!:)
A zárójelentésen téraránytalanság volt írva, s ezért volt szükség a műtétre..Igazából, a kipottyanós fázison kívül mindent végig csináltam.. voltak tolófájásaim, toltam is, jött is, de nem tudott:( ezért lett csúcsfejű szegényke, ami másnapra el is múlt, s azóta is cuki golyófejű a srác:)
Apuka szerint sok mindent kértünk Momótól, pl, hogy részt vehessünk még két esküvőn, vagy, hogy várja meg a barátainkat akik az Adrián vitorláztak ...szóval úgy gondolta a Kisöreg, hogy jó van megteszi ezt nekünk, de akkor cserébe kényelmesen fog világra jönni, mint egy kis Úriember, ezért lett császár a vége.
:D
Gyorsan haza engedtek minket....s így várta a kis VárLakunk az új kis lakóját..
Most ismerkedünk, ez néha fájdalmas neki, ezért előfordul, hogy kitartóan pityereg, ami meg nekünk fájdalmas, de egész jól kijövünk azt gondolom. Mi nagyon igyekszünk.
Már hárman vagyunk kicsiMomó Édesapa és Édesanya... hihetetlen még mindig az egész, de igaz, van egy kis SzeretetCsomagunk..
:D:D
az éjszaka.Lassan mindenhol beáll minden.
ma megyek én is az uzsokiba.megígérem 
