Sziasztok!
Próbálok lépést tartani, kicsit lelassultunk, csak nem mindenki babázik?
Minden újdonsült anyukának gratulálok a babákhoz! Jó egészséget és sok-sok örömet a picúrokhoz!
A szüléstörténet, amivel már egy ideje adós vagyok:
Pénteki napon volt anyumék házassági évfordulója. Még viccelődtünk is, hogy mi lenne, ha a pocaklakóm aznap bújna elő. Jóslófájásaim már voltak régebb óta, az ajkam is duzzadtabb volt már régrbb óta, viszont megjelent egy vékony duzzadtabb és halványabb csík a felső ajkam fölött. Volt egy hosszú listám azokról a dolgokról, amiket szerettem volna elintézni. Már csak a szennyestartó bélését kellett megvarrnom. Viccesen mondogattam is, ha kész lesz minden, jöhet a baba.
Apukám mondogatta, hogy vagy szombaton, vagy vasárnap megszülök.
Mivel ünnepeltünk, elmentünk ebédelni. Semmi különös nem volt, egy-két erősebb görcs, de nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki. Délután öcsémmel avart gereblyéztünk (hátha beindít valamit).
A közelgő front vagy az egy bögre kakaó miatt Abigél este nehezen akart elaludni, férjemmel ketten próbáltuk alvásra bírni. Tudni kell róla, csak úgy hajlandó elaludni, ha valaki ott van mellette. Már nem bírtam és lementem készre befejezni a varrást. Közben már voltak olyan furcsa görcsök, de nem szóltam még akkor senkinek, hátha leállnak. A varrást befejeztem, a fájások nem múltak és sűrűsödtek. Tizenegy és éjfél között lehetett, már nem emlékszem annyira. Megmutattam férjemnek az elkészült munkát és közöltem vele, hogy azt hiszem, hamarosan megyünk szülni.
Innentől kezdve néztük az időt és vártunk. Nagyon tartottam tőle, hogy ezek is csak jóslók és le fognak állni. Sétálgattam, mert úgy sűrűbben jöttek a fájások. Ami érdekes volt, hogy nálam nem voltak szabályosak, nem tartottak olyan sokáig.
Férjemmel méregettük az időt, majd mondtam neki, dőljünk le egy kicsit, hátha tudunk még aludni . A fájások ekkor is jelentkeztek, tehát kezdtem biztos lenni a dolgomban. Kettő óra felé beszéltünk a szülésznővel. Fél háromkor mentünk be a kórházba. Közben már villámlott is és dörgött. „Nagy vihar készülődött, ami úgy látszik kicsalni készült a kislányunkat.„
Vártunk, vártunk, a fájások meg jöttek, állva, fekve, mindenhogyan. Kicsit paráztam, mert ugye Abissal bent voltam egy hétig jóslókkal.
Kettő körül beszéltünk szülésznőmmel, fél háromra mentünk be a kórházban, ott ugye vizsgálat: felpuhult méhszáj, 1 ujjnyira nyitva, nyákdugó távozóban. Szülésznőm mondta, hogy még az elején vagyunk.
Aztán előkészítés: borotválás, beöntés, zuhanyozás. 2:58-kor szülőszobára, Márk is jöhetett. Közben beszélgettünk, jól elvoltunk. Fájásokkor viszont mondtam neki, ne nyúljon hozzám, mert nem esik jól. Szegényem.
Az orvosnak is szóltak, szegényt felébresztettük
Szépen és gyorsan tágultam, de a vége felé már eléggé elfáradtam, és inni sem mertem, mert kijött volna. A szőlőcukrot elfelejtettük betenni, én meg a szülőágyon csak azt hajtogattam, hogy forró csokit fogok inni, ha már megtehetem. (nem voltam teljesen magamnál)
A tolófájások elég kellemetlenek voltak, addigra már nem bírtam állni. A fájások alatt kiabáltam is. férjem borogatta a homlokomat és a tarkómat. Annyira jól esett és akkor ott nekem ez volt az egyik legnagyobb segítség. De hát túléltem a tolófájásokat is (akkor ott alig vártam, hogy vége legyen, mondtam is, hogy nem szeretnék mostanában harmadikat – meggondolatlan kijelentés), nagyon boldog voltam, mikor végre nyomhattam. Azt nem tudom, hanyadikra bújt ki Norka, de lényeg az volt, hogy megérkezett. Gátvédelemmel szerettem volna szülni, de nem tágultam olyan jól, meg az előző hegnél is volt valami gond (hogy mi azt nem tudom, akkor már nem voltam teljesen magamnál), és babóka sem volt olyan pici, ezért mégis volt gátmetszés (annyira akkor már nem bántam). Tudni kell rólam, hogy 159 centi vagyok, tehát Norka 3,28 kilója nem is olyan kicsi hozzám képest.
Amúgy szülésznőmmel és az orvossal is nagyon meg voltam elégedve. (orvosválasztás: B-terv lépett életbe, enyém doki betegállományba, ügyeletesnél nem akartam szülni, hát megfogadtam egy másik orvost, aki nekem nagyon szimpatikus volt, nála voltam először Norkával, mikor 9 hetes volt. Amúgy már akkor gondoltam, hogy akár nála is mernék szülni. És milyen is az élet, hogyan is tereli ott fönt Valaki...)
Hát ugye 6:04-kor megérkezett csöppségünk nagy, sűrű fekete hajjal és nem is olyan kis méretekkel. Amint lehetett, mellre tettem, rám is cuppant a drága. Két óráig együtt lehettünk, utána a kicsit elvitték megfigyelésre, én meg a gyerekágyas részre. Útközben persze megkaptam a forró csokimat. Norkát már aznap délután kihozták, evett is a kiscsaj 5 g-ot, másnap meg már velem volt kint egész nap, kivéve amikor látogatóim jöttek. Negyedik napon haza is engedtek minket.
Hát ennyi a születéstörténet. Végre egy hónap után ezt az adósságomat is törlesztem.