Megjöttem. Azt hiszem én a fogorvosi váróból fogok menni decemberben szülni, ha így haladunk. Kiderült, hogy a multkori tömésből lepattant egy darab -észre sem vettem- így csak az javította ki, újat nem csinált. Visszafelé haladunk.
Najda, no para! A dokimnak pont az volt a kérdése, hogy milyen gyakran érzem a keményedést óránként vagy inkább félóránként? Mondtam, hogy félóránként és így nyugtázta, hogy teljesen természetes, Braxton-Hicks összehúzódások.
Nekem is furi volt mikor tegnap éjszaka először éreztem -leszámítva egy együttlét utánit- mert csak pisilni mentem ki és mikor visszafeküdtem, tök keménynek éreztem az egyébként inkább puha hasam. Tegnap aztán volt alkalmam séta közben megtapasztalni, aztán itthon, még a férjem is érezte, hogy máskor puhább, jobban benyomható a hasam, most a kis zsírréteg után "kemény falba" ütközött a keze.
Pumi, úszásra még nem gondoltam, főleg hogy kb. 1 hete van ilyen brutál derékfájás, így az infrastruktúra nincs feltérképezve a közelben. Egyébként is tartanék a víztől vagyis a fertőzésektől, így beszereztünk egy nagy gumilabdát azon fogom hintáztatni magam, amint szerzünk hozzá pumpát. Állítólag nagyon jó derék és hátfájásra, tartásjavító bla-bla.
Tedorka, engem is elkapott az álomkór. Eddig szívesebben keltem fel a férjemhez, de az utóbbi napokban alig bírom összeszedni magam. Pedig tudom, hogy nagyon jólesik neki, mondja is, hogy nem bánja ha utána visszafekszek, csak míg elmegy addig legyek fent. Reggelit csinálok, vagy csak kint vagyok vele a konyhában, esetleg együtt indulunk, én vásárolni, ő munkába. Ja, mióta beparáztunk a magas vérnyomása miatt és reggel-este mérni kell, azóta kötelező a felkelés nekem.

Biztos meg tudná magának is mérni, de amíg bírom addig csinálom. Lehet, hogy eljön az a reggel amikor azt mondom, nem kelek föl, be kell táraznom az alvást decemberre, onnantól úgy is kelhetek.

Ma is majd elaludtam a fogdokinál a váróban, úgy kókadoztam a széken ide-oda.