Évi, Lilla mint egy játékbaba, olyan szép! Komámasszony, hát azt a kukát meg hová viszed?

Kaja nekünk is így van, azt eszi, amit mi.
Ske, hát te jól eltűntél! Nagyon nagyot nőtt Ádám, mióta nem láttuk. Jó magas lett (volt kitől örökölni).
Kata, cuki Kevin a talicskával, meg kell zabálni a kis dolgos embert!
Víz: amit mi iszunk. Sosem forraltam neki. 5-6 hónapos kora óta iszik csak mást mint tejci, akkor meg már nem forralgattam neki az ásványvizet. Mi felváltva a naturaquát és a szentkirályit isszuk forralás nélkül.
Tesó:: Nem is magam miatt nehéz, hanem az a baj, hogy nem tudok velük annyit foglalkozni mint szeretnék, meg macera a kimozdulás velük, bár így is jó sokat megyünk. Kornél már veszettül unja magát itthon, nagyon vágyik már oviba. Már csak 3 hét... én is baromira várom. Most, hogy látom a végét kezd már nagyon tele lenni a puttonyom a sok vitatkozással vele, mert semmit nem akar megcsinálni szépszóval. Bár mostanában mintha javult volna.
Meg az etetés-altatás a bonyi. Mondjuk kb fél éve kaját rendelek, nem főzök, csak mikor elfelejtem megrendelni. van, hogy nem ízlik neki, az inkább mást kér, az sem jó, inkább Pannáét kéri, ő közben dobálja a cuccait ki az etetőszékből, Pannát még etetni kell, Kornél közben kicsit malackodik is, fegyelmezni kell, stb. Közben pisi lesz, ilyesmi, szóval az etetés nem egy leányálom.
Aztán az altatás. "Nem akarok aludni, még kakiljunk, szomjas vagyok", közben Panna visít, ne hagyjam egyedül, ettől Kornél nem tud elaludni. Amikor Pannához megyek, akkor K énekel, vagy brümmög hangosan. De aztán végre csend van. Egy órát (mint most). Aztán kezdődik az uzsiztatás, ami mint az ebéd, vagy a reggeli. Aztán kimegyünk az udvarra, és nyugi van, Kornél elvan, csak Pannát kell járatni, meg lesni mit eszik fel a földről (de ezt úgyis tudjátok).
De ezen kívül semmi gond nincs velük, csodásan eljátszanak már most együtt, imádják egymást, nevetnek együtt, totál jó partnerek.
Szóval dióhéjban: Nem egyszerű terelgetni őket, de csak ezt a pici időt kell kihúzni, aztán szinte semmi gondunk nem lesz velük, mert ott lesznek ők egymásnak. A bátyám és énköztem alig 3 év van, de minden gyerekkori emlékemben ő a főszereplő, és sosem unatkoztunk, akár nyári szünetben, akár nyaraláskor, akár hétköznap esténként, mert annyira összenőttünk. Szóval én örülök a kis korkülönbségnek, csak ajánlani tudom!

Ha zavaros voltam, az azért volt, mert ilyen kusza az életünk is!
Mostanában volt pár nehéz hónap, mert teljesen eltérően aludtak, összevissza, és ezt menedzselni még nehezebb volt. Most már talán úgy néz ki együtt alszanak el, így picit több időm van, de megvár az a hülye házimunka.
