A kimaradt szopi után kajálás a követkeő képpen nézett ki.
(Ránézek már erre a gyerekre, hogy mi van vele
) Hugi alszik, de felébred, amikor bemegyek. Köszöni jól van, nem tűnik úgy, mint aki éhes. Mindenesetre gyorsan teletömöm a száját cicivel, nehogy felsírja Manót, aki a másik szobában alszik. Egyszer csak érzem, hogy valami nedves.
(Mi a franc!? Basszus! Csak tudnám mire jó ez a hülye melltartó betét, ha mindig elmozdul. Most is, hol a francban van!??? Még a pólóm is tiszta tej.
Mi a francot csináljak?
Gyorsan fejni kéne, mert tiszta csomó az egész. De Hugi az ölemben van és felveri Manót, ha elveszem tőle.
Akkor kivonulok így a konyhába és gyorsan fejek egy kicsit.) S lőn. Hugit egy párnán cipelem úgy, hogy közben végig szopizik illetve köpdösi ki a cicit.
(Te most szórakozol vagy büfizni kell?
)
Naná, hogy az összes ajtó zárva van és jóóóóóóó nehéz lenyomni a kilincset. Úgyhogy egyszerre tartom kezemben a gyereket miközben szopiztatom és az összes kilómat belevetve igyekszem könyökkel kinyitni az ajtókat. Végre kiérek a konyhába, na akkor fejjünk, egy kézzel is összeszerelem majd a mellszívót anélkül, hogy letenném. Az ötlet nem rossz, csak épp csatlakoztatható cumisüvegem nincs hozzá.
(Ááááááááááááá!!! Most a túrót csináljak!??? Hogy fejjem le? Mindegy, veszek egy poharat és alátartom.) Ülök a széken egyik mellemet a gyerek szájába próbálom a lehető legjobb találati aránnyal belelógatni, csakhogy ő arra kíváncsi, hogy mit csinálok a másik végén.
(Szerinted mit? A poharat próbálom betenni a lábaid közé, maradj már nyugton.
Várjál! megpróbállak felvenni, hogy büfizzél és közben kézzel fejek. Ha emlékeznék rá...) Gyereket a vállamhoz szorítom az egyik karommal, miközben a pohár fölé hajolva gyürmölöm a másik mellem. Időnként kileng a gyerek, mint az inga, de nem gáz.
(Na, akkor nézzük meg, hogy mennyi jött le. Csak ennyi!????
hopp megvagy! Na, akkor irány vissza szopizni.) Hugi kajál, de mégiscsak jó lenne a másikból is fejni.
(Megvan! Leteszlek a konyha asztalra és majd úgy fejek. Legalább büfizel közben) Gyerek ott hever én a pohárba dolgozm a vizslafüllel.
(Legalább ennyi előnye van.
Mégse. Az oldala mindig kikéredzkedik.
Biztos jól nézünk ki, Hugi. Remélem, senki nem néz minket a szomszéd ház kertjéből...
)
Gyerek kezd a pohár felé araszolni.
(Ne rúgd le Manó kakóját!!! Inkább felveszlek) Újra a széken ülünk, egyik cicim a gyerek szájában, a lába közt pedig az állammal próbálom tartani a poharat, hogy egy kézzel fejjek bele valamennyit.
(A francba, nem lesz így jó. Gyere, feküdj vissza az asztalra) Újra nekiállok két kézzel dolgozni. Jön, de megállípítom, hogy nem fogom lealázni tabatit 100-on.
(Na gyere, üljünk vissza, már jobb valamivel) Az ötlet nem volt rossz. Kár, hogy a hirtelen mozdulattól majdnem dobtam egy hátast, kezemben a gyerekkel...
(Huhhh, ezt megúsztam!
) (BASSZUS, DE HÜLYE VAGYOK!!!! ITT VAN KINT AZ EGYIK CUMISÜVEG, CSAK ELTAKARTA MANÓ ELŐKÉJE. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
Ezen a ponton feléredt Manó, így véget ért a bénázásom, nyugodtam tudtam fejni is és szopztatni is.
Hogy miért nem Hugit tettem inkább mellre a fejés helyett?

Mert úgy be volt csomósodva, hogy egyrészt képtelenség lett volna a szájába vennie másrészt, ha sikerül is, akkor a harmadik szívás után egész egyszerűen oda lesz minden ereje anélkül, hogy kajált volna.