Sziasztok!
Na, tegnap voltam a pszichológusnál. Adtam a sz.rnak egy pofont.
Nem, hogy okosabb nem lettem, most még inkább lelkiismeret-furdalásom van, hogy pocsék anya vagyok. Ugyanis a néni szép burkoltan közölte velem, hogy csak és kizárólag én tehetek az egészről.
Ja, és vegyem tudomásul, hogy testvérféltékenység igenis mindenhol van, de ez már túlzott reakció, amit a Nóci visz véghez, és méllyen nézzünk magunkba, hogyan jutottunk idáig.
És elmondta a végén, szinte ugyanazt, mint a védőnénink korábban: gügyögni neki, sokat mosolyogni rá, és a kicsit hagyjam valakire legalább napi 1 órára, amikor csak a Nócival vagyok.
Az a röhej, hogy én elmondtam a hölgynek, hogy amikor ráérnék, mert mondjuk alszik a Virág, akkor a Nóra mindenfélét csinál, csak velem nem foglalkozik. Kizárólag akkor hisztizik, csinálja a hepárét, amikor a Virág a kezemben van.
Pl: kérdezem tőle: eszel valamit kislányom, tutira nem éhes. Ha 5-ször kérdezem, akkor se. Ha kirakom neki, akkor se.
Nekiállok szoptatni, a második percnél benyögi, hogy ő enne.
Mondom, most várni kell: éktelen üvöltés, hogy éheztetem, és nem adok neki enni, és csak a Virágot szeretem. Ha készítettem valamit, és az elől van, az tutira nem kell neki.
Befejezem a szopit, adok enni neki: sokszor szinte az egész ott marad, mert valójában nem is volt éhes.
Kicsit kezdek már beagyalni.
Azért is dühít ez a hagyjamapicitvalakire hozzáállás, mert azon kívül, hogy vszínű a Nócival nem jutunk elöbbre (az előbb írtam, miért), még a Virágot is elhanyagolom. Ráadásul esténként, amikor most oviidőben a Nóci otthon van, a Vica 2 óránként eszik általában, és sokat sír. MIre megszoptatom, felöltöztetem, és éppen ráér valaki - mondjuk valamelyik szomszéd, mert ki más, arra kezdhetjük is az egészet előről.
Bocsi lányok, hogy így kitört belőlem, de muszáj kiadnom magamból!
Tegnap mondtam apának, miket mondott a pszichológus, erre rámondta, hogy ezt eddig is tudta, hogy rajtam függ. De megoldást ő se tudott. Annyit mondott, hogy jövő héten már nem megy minden nap íjjazni, majd este foglalkozik ő a Vicával.
Kiváncsi leszek, mi lesz belőle.
Bond: azért nem lehettél semmi ezzel a szoptatási-fejési atrakcióval. Ilyent meg se próbálok: mint már említettem, nekem két kéz szükséges mindkét tevékenységhez (sokszor még kevés is).
Agi125r: üdv. a klubban. Pár oldallal ezelőtt én is írtam a mi Murphynkról.
Boo: Amikor Nóci született, a sárvári kórház csecsemősei behívtak, mikor a sarkából vették a vért, hogy nézzem. Egy idősebb nő pofámba röhögött, hogy: anyuka, meg kell ezt szokni. (sajnos rákényszerültem)
És állítólag a gyerek a csöppnyi fájdalmat érzi csak, a többi sírás jobbára az idegen környezet, és a szülő érezhető idegessége miatt van.
Mondjuk azt máig nem értem, hogy a SOTE1-en úgy levették a vért a gyerektől (kb 1,5 éves volt akkor), hogy szinte észre se vette, Szombathelyen meg 1-2 hónap különbséggel 3-an feküdtek rá, mindenhol izzadt és agyonüvöltötte magát, és így is 2-szer kellett szúrni.......