Gyorsan elküldtem az előzőt, mert volt egy kis áramingadozás, nehogy nekem a fáradtságos munkával /

/ begépelt soraim eltűnjenek
Séta megvolt, épp jókor jöttünk haza, mert amint a parkolóhoz értem, nagy cseppekben esni kezdett. No nem sokáig, mert zóta sem esik /asszem/. Viszont megint családi házas utcákban sétáltunk /naná, majd az autópálya leállósávjában

/, és egyikbe- másikba bele tudtam képzelni magam. Mármint házikóba. Én családi házban nőttem fel, picit fura nekem a társasház, de azért annyira nem vészes

. De ha választani kellene, akkor a családi ház mellett döntenék

Ami elszomorító volt, nem volt olyan utca, ahol legalább egy házra ne lett volna kitiéve az ELADÓ tábla

Biztos rossz lehet a tulajoknak, mert elképzeltem, hogy megvették álmaik otthonát, aztán beszakadt a forint, esetleg bukták a munkájukat is, és mennyi mindennel próbálkozhattak, mire meghozták a szomorú döntést: meg kell válni a háztól, különben éhenhalnak.

Voltak köztük teljesen új építésűek, de voltak aranyos kis régi házak, amiket vagy felújítottak, vagy elkezdék a felújítást, tehát nem csak a 30- 40 millás házaktól válnak meg a gazdáik

Remélem, hogy mi nem kerülünk soha ilyen helyzetbe!
Jó lenne felnevelni a lányom biztonságban, egy nem túl nagy családi házban
Vége az ábrándozásnak, mennem kell a konyhába
