Sziasztok!
Móni, gratulálok Dávidhoz, sok tejcsit és jó egészséget Nektek! És minden elismerésem, hogy sikerült természetes úton megszülnöd!
És Zoli, köszönjük a beszámolót!
Szilvik, sok boldog névnapot!
Lányok, igyekeztem végigolvasni, de már nem emlékszem az elejére

na jó, a végére sem nagyon! Úgyhogy inkább mesélek!
Egy a lényeg, a pocakosoknak nagy kitartás és ezer drukk, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek. Az anyósok beszólásaival meg nem kell törődni, ne vegyétek fel!!!
Kriszti, köszi, megyünk majd csajozni Anna babához
Egy kis összefoglaló az elmúlt pár napunkról:
Elöljáróban annyi, hogy én a terhesség alatt nem voltam annyira érzékeny, persze mikor Nagyi felidegesített, akkor sírtam, de magamtól nem

Viszont most tegnap este nálam is eltört a mécses. Képzeljétek el, hogy kiderült tegnap délután (este), hogy kevés a tejcim, és szegény Marci nem kap elég kajcsit. De hogy mindezért, hogy kiderüljön és min mentem át, azt nem kívánom senkinek. Kedden volt itt a védőnő, szerdán a gyerekorvos. Mindkettő megnézte, ellátott nagyon jó tanácsokkal, de azt egyik sem mondta, hogy kéne szegény gyereket minden kajcsizáskor mérni, hogy látszódjék gyarapszik-e. Sajnos ezt a kórházban sem tették meg. Mindketten azt mondták, majd két hét múlve vigyem le a rendelőbe és akkor "ránézünk" a súlyára, mert kéthetes korban kell visszaszedjék a születési súlyukat. Ettől eltérően, mikor a szülésznőm tanácsára elkezdtem vízzel is itatni a drágámat, akkor kiderült, hogy Marci nagyon sok vizet meg bír inni, mivel kicsit besárgult, így aluszékony is lett, de volt hogy egy szopizás után megivott 20 ml vizet egyhuzamba. Szintén a szülésznő mondta, hogy megnyugodjak, béreljünk egy mérleget és nézzem meg a szopizás során mennyit gyarapszik Marci. Tegnap délutánra párom hozott is haza egy mérleget, így a délutáni etetésnél teszteltük. Hát mondanom sem kell, hogy egy nagy 0 volt a súlygyarapodása, pedig kb fél óra- negyven percet volt cicin és kiszívott mindent belőle (persze nagy harcok árán, mert folyton ébresztgetni kell). Még azért nem estem kétségbe, az esti evés előtt a fürdetéskor megmértük a "nettó súlyát", azaz pucéran a drágámat. Hát kiderült, hogy szegény egy grammot sem hízott hétfő óta, mta a kórházban utoljára mérték. Még jó,hogy nem fogyott!!!

Ezek után pedig az evésnél nagyon keveset szopizott, egyszerűen annyira bealudt, hogy nem bírtuk felébreszteni sehogy sem. Na itt estem pánikba, jól kibőgtem magam a páromnak, utána hívtam rögtön a szülésznőt, hogy mi legyen, mert éreztem,hogy valami itt nem stimmel. Tudjátok, az az anyai megérzés, hogy itt valami baj van...

Hát, nem kívánom senkinek. Mondta, hogy először is nyugodjak meg, el ne menjen a tejcim. Ezt követően mondta, hogy fejjem ki teljesen mindkét mellem és nézzem meg mennyi. Úgy számoltunk, hogy 30 ml kell neki kb, hogy jóllakjon. Na, az estém a fejéssel telt el, egy órás gyötrelem után sikerült produkálnom kb 15-17 ml tejcsit a két mellemből egyszerre... Na, de legalább kiderült, hogy itt a probléma forrása! Úgyhogy a mai délelőtt azzal telt, hogy párom tápszert szerzett be, a szülésznővel átbeszéltük, hogy mit hogyan csináljak. Ilyen esetben a teendő, hogy mérés után először ki kell szívja a babó az egyik mellett maximálisan, utána megint mérés (hogy az anyatejtől mennyit gyarapodott), és a maradékot (most 3 napig 40 gramm gyarapodást) a tápszerből kell pótolni. Utána jöhet a vízivászat az aluszékonyságra!
De a tegnap este annyira kiborított a tudat, hogy szegény gyerek itt "éhezik" egy hete! És hogy ennek én vagyok az oka, és milyen anya vagyok, hogy se természetes úton megszülni nem tudtam és még tejem sincs... és hogy egy egész éjszakán át még "éhezni fog a lelkem". Nem kívánom senkinek ezt az érzést!!!
A legjobban az keserít el, hogy igazából a szülésznőmnek nem feltétlenül enne ez dolga, még az a szerencsénk, hogy ő fogadott volt és fizettünk, és ezért felajánlotta a segítségét. Én úgy gondolom, hogy mindezt a védőnőnek kellett volna végigmondania értelmesen. Főleg egy első gyerek esetében. A gyerekorvosnak meg a biztonság kedvéért írnia kellett volna egy tápszeres receptet, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Úgyhogy ezek után nagyon hálás vagyok a szülésznőnek, akit Czifra Ildikónak hívnak, hogy így mellettem volt és tényleg pár telefon-váltással megoldódni látszik a probléma és valami sokkal súlyosabbat sikerült elkerüljünk, hogy ezek után fel sem szeretném hívni a védőnőt, hogy mi történt, mert tegnap délelőtt is volt kint és mikor mondtam neki, hogy lesz mérlegünk csak annyi volt a válasz, hogy jó, akkor nézzünk meg egy egész napot, hogy mennyit a teljes gyarapodás... Na, úgyhogy még ott van a dilemmám, hogy mit is mondjak neki, ha felhívom...
Csajok, mi így jártunk, remélem a történetem érthető volt, mert elég zagyvásak a gobdolataim még, de legyen ez nektek is tanulság! A kórházban legalább az utolsó napon kérjetek egy szoipzás előtti és utáni mérést, hogy meggyőződhessetek róla, hogy nincs probléma! Nálunk ez is elmaradt, most már így utólag könnyen vagyok okos!
Úgyhogy Kriszti, azt hiszem te írtad (ha nem, akkor bocsi), becsüld meg még az a fejt tejcsit is, akkor is ha nehéz most, de inkább legyen több, mint kevesebb!!! Ja,és lehet, hogy nekünk még jól fog az jönni
Azért mindent megteszek, hogy még esetleg gyarapodjon a tejcsi, tőletek is várok mindenféle ötletet ahhoz, hogy hogyan lehetne gyarapítani a mennyiségét
Amúgy délután óta Marci már a második tápis kajcsin van túl, én is megnyugodtam, még aludni is tudtam két etetés között és lassan keltjük fürödni. Most, hogy megnyugodtam már sokkal jobban érzem magam!
Ja, az otthoni segítségről még pár szó. Nagyi van nálunk, de őt sajnos nagyon irányítani kell. Mosásban, vasalásban tud segíteni, főzésben már kevésbé, mert nagyon kevés kaját tud megcsinálni és azt is ízetlenre, úgyhogy az rám marad. A takarításra meg fogok hívni takarítónőt, már a szülés előtti nagytakarítást (ablakmosás, függönymosás, stb) is ő csinálta, mert az most még nem menne! Párom még a jövő héten itthon van, jó is, mert lelkileg kell a támasz nagyon (főleg, mikor így elbizonytalanodom).
Még egy kérdés csajok! Mikor lehet a picit levegőre vinni? A védőnő azt mondta, hoyg várjunk két hetet, de én szeretném, hogy mire a párom visszamegy dolgozni már olyanok legyünk, hogy ha kell, akkor tudjunk önállóan mozdulni, mert nekünk pl a rendelő is elég messze van, még autóval is no meg aztán a mai szép időben tényleg szívesen mentem volna én is kicsit sétálni! Sokat még biztos én sem bírtam volna, mert a sok állástól a hátam annyira tud fájni főleg így esténként...
És a súlyom leadása. Én +17 kiló voltam, hétfőn a kórházból hazatérve már csak +11 volt, mára +9nél tartunk. Pocim még van, kb akkora, mint 5-6 hónapos terhesen volt, de a bőrőm szép. A császár helye érzékeny, de egyre jobban tudok lehajolni is tőle, a haskötő sokat segít ebben is! Már fel tudtam venni a régi tréning nadrágomat ma reggel
Ja, és ma vagyunk egy hetesek
Vigyázzatok magatokra, jövök majd, ahogy tudok!