Korán indult a reggelünk.
Zoli 7-re ment melózni.
Zsuzsi, köszi, hogy eszembe juttattad a "mondásomat"... kezdtem elfelejteni:)
De nekem is megnyugtató, hogy más gyerek se mindig derűs és csendes. Mert egyébként mindig az a kényszerképzetem, hogy én csinálok valamit rosszul, azért sír szegény...
Dávid tegnap este órákig ordított. Gondolom viszketett a szeme, a bőre, és el is fáradt a nagy nyűglődésben. Vagy a hasa fájt, fene tudja.
Rémes volt. Megéhezett, próbáltam megszoptatni, de nem tudtam... ordított és ívben megfeszült, eltolta magát tőlem.
Végül "beetettük" nagyon kevés tápszerrel, és lehiggadt szegényke. Utána még szopott is egy kicsit.
Nem túl "etikus", de nem volt jobb ötletünk, és hatott.
Eleve, a bal mellemet valamiért nem szereti. De tegnap a jobb ellen is hadakozott.
Nagyon rémes volt.
Kaptunk a szemére antibiotikumos cseppet, most várom a sógoromat, hogy váltsa ki. (tegnap is ő ment a receptért, távdiagnosztizálták a kötőhártya-gyulladást. Igaz, elég egyértelmű. hogy miért nem váltotta ki egyúttal a receptet is, azt nem tudom:(((
Friday, nem reagáltam le, de nagyon örülnék, ha találkozhatnánk személyesen. Majd írd meg, kb. mikor leszel Magyarországon, és mi "köréd szervezzük" a találkát.
És persze mindenkivel jó lenne találkozni, aki el tud jönni.
Az augusztusi találkánk óta bukkant fel Mangora, (T)Szilvi...
Pusz és mindenkinek nyugodt napot, jó ünnepi készülődést.
Móni
P.S.
Zsuzsi, küldjél nekem is kajáááááááááááát.
