Sziasztok!
Jevi, én is nagyon féltem a szüléstől, időnként teljesen rámtört a majré, vajon mi fog rám várni. A 36. héten be kellett feküdnöm a pathológiára, mert kicsinek tartották Babócit, és a lepény is kezdett öregedni. Egyik hajnalban arra ébredtem, hogy kinyílt az ajtó. Felkeltem becsukni, majd visszafekve az ágyamban éreztem, hogy egy kevés kis valami szivárog. Kimentem a wc-re, de nem volt semmi különös, így visszafeküdtem, és vártam, hogy mi lesz ezután. Elaludni már nem tudtam. Kb. fél óra múlva határozottan éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz. Felébresztettem a nővért, aki hívta az ügyeletes orvost, szerencsére pont a Csermely volt.
Magamat is meglepve teljesen nyugodtan, határozottan mentem át a szülőszobára, valahogy úgy, hogy na jó, akkor megyek szülni. Előtte még felhívtam a páromat, hogy jöhet.
Fájás semmi sem volt.
Kb. 1 órán keresztül nézték a baba szívhangját, miközben a szülőágyon feküdtem. Utána kaptam az előkészítést, borotválást majd beöntést. Rosszabbra számítottam. Egyébként ezt is végighülyéskedtem a szülésznővel, Ferkel Eszterrel.
Talán 1 órát kint lehettem még a folyosón, majd vissza kellett menni a szülőágyra, hamarosan a párom is jöhetett, beöltözve. Viccesen nézett ki.
Ekkor jöttek a különféle "koktélok", oxitocin és egyebek. Még a komolyabb fájások beindulása előtt dokim előkészítette az EDA-t, hogy ne akkor kelljen szurkálni, amikor már a fájdalomtól nehezebb nyugton maradni. Az érzéstelenítő beadását éreztem csak, elviselhető.
Lassan érkeztek a fájások, ilyenkor egy kicsit elhallgattam, majd folytattuk a beszélgetést párommal.
Ja, azt kihagytam, hogy már amikor befekültem a Klinikára, 1 ujjnyira nyitva volt a méhszáj, a szülés előtti napokban már bő 2-re. Viccelődött is a Panka, hogy ez már a célegyenes.
Amikor már jobban beindultak a fájások, kaptam "anyagot" az EDA-ba. Hamar hatott, megkönnyebbültem. A kitolásra újból lehetett érezni, de elviselhetően.
Babócika már akkor is huncut volt, ki-be csúszott, egy másik orvos támasztotta meg a pocakomat fogva, hogy ne csússzon annyira vissza. Ez volt egy kicsit kellemetlen, mert a rekeszizmomat nyomta, ami öklendezést váltott ki belőlem. Szerencsére nem volt mit kiadnom, aznap nem ettem semmit. Csermely pedig óvatosan engedte ki a babát.
Nekem az orvosom is, és a szülésznő is ajánlotta az EDA-t. Ha már nem muszály szenvedni, akkor miért ne élnénk vele.
Így sikerült természetes úton világra hoznom faros helyzetű Babócikámat, aki Dorottya lett, 2870 g és 48 cm. Nem is volt olyan kicsi, nagyon örültünk!

Csermely is meglepődött, mert fél kg-mal kisebbre számított.
Összefoglalva: sokkal rosszabbra számítottam, mint amilyen volt, így kellemesen csalódtam.
Bármi kérdésed van, bátran tedd csak fel.

Bea, ezek a nyalókás képek! Hasonlót küldött úgy fél éve az egyik veszprémi barátnőm a kislányáról, csak ő úgy fényképezte le, hogy a nyelve is látszik. Az is kék volt.
Esztus