Mi is megvagyunk! Minden eredményünk jó (afp, stb) Lassan talán sűrűbben is tudok jönni írni, bár gyakran olvaslak titeket.
Spock...
Van amiben igaza van, van amiben orvos.
A kitolási szakasz nem a legfájdalmasabb része volt számomra, sőt. Megkönnyebbülés volt. Fájt, azt nem állítom, hogy nem, az is fáj, de korántsem annyira, mint az azt megelőző egybefüggő-végenincs fájások. Ez legalább másmilyen és vannak szünetek és a végét jelzi.
A kitolást illetően totálisan egyetértek. Én is elrontottam -felfújtam a fejem- és legalább 1 órásra sikerült elnyújtanom, míg végül mertem "kakilni". Hozzátenném csak a baba jött pedig beöntést nem kaptam, ellenben előtte 5 órával voltam wc-n. Vagyis féltem, hogy mi lesz, ha beszarok...
Amint leküzdöttem ezt az érzést, a baba perceken belül megszületett. Az orvos utasításait sem mindig kell vakon követni. Belepusztultam volna, ha indok nélkül le kell feküdnöm. Félig ültem az ágy szélén és ha jött a fájás kicsit megemelkedtem, mert nyomta a baba a farokcsontot hátrafelé, nem kell, hogy az ágy meg vissza. Még a ctg is ülve volt rajtam. Na de mikor bekötötték az oxitocynt és feküdni kellett... Inkább nem rémítgetnék senkit, hogy mit éltem át az utolsó 1 órában
De azt hogy, hogy kéne végigcsinálni a kitolási szakaszt abban teljesen egyetértek, csak az a kár, hogy még mindig fekve kell a babaát kitolni. De jó lett volna, ha az ágy nem nyomja a derekamat meg a farokcsontot... Az volt a legborzalmasabb.
Remélem olvassa ezt néhány szülész doki is...
sasha



Holnap én is megyek vásárolni cipőt.
De akkor mikor találkozunk?Hisz már 8 hónapos vagy.
















