Mecsi mindig ilyen jó hírrelkezdödjék a napom. Jó egoista vagyok, mi?
Annyira örülök neked/nektek, remélem te is bele tudsz hamar szokni a gondolatba!

Rókát én lassan kiköltöztettem, szerintem Mecsihez és Kittihez ment felesbe albérletbe, most hogy nálam kitelt a becsülete. Ha adódik alkalom, ti is passzoljátok a lompost tovább, mondjuk Sziszkának és Boninak!
Boni szegény tesód, hát tényleg le a kalappal elötte! Remélem testben és lélekben is hamar talpraáll. Így ismeretlenül is minden elismerésem neki!
Apró megnézem és csápolok.
Yuyu részemröl az izgalom kezd a tetöpontra hágni. Már csak napok, órák kérdése...
Panna Rékának gyors gyógyulást. Annyira rossz, hogy így elhúzódik. Csóri kisemberek.
Mazska szerintem a youtube-on rajta van az is.
Képzeljétek ilyen még nem volt: nem híztam egy grammot se az utolsó mázsálás után. Négy terhesség alatt nem fordult ez velem elö! Most be vagyok lelkesedve, hátha sikerül még mondjuk húsvétig tartani ugyanezt a súlyt, mert akkor sikerülne kompenzálnom a nagyobb startsúly okozta hátrányt és akkor kb. ugyanakkora lennék a végén, mint szoktam. Vagy éppen kevesebb, de legalább nem több és ez nagyon szuper lenne!
Nemet nem néztünk, hiszen csak éppen hogy megmutatta a babát, az egész nem volt több 30 ms-nél... Amúgy minden rendben, láttam, hogy legalább egy keze és egy lába van és láttam mozogni is, ha érezni nem is éreztem. Majd eljön ennek is az ideje.
Párommal volt tegnap egy kis szócsatám, mert az ötlete úgy ért, mint derült égböl a villámcsapás. Emlékeztek a srácra, akiröl írtam, hogy rátörték a rendörök az ajtót a búcsúlevelei után. Hát öt hívta meg az ottlétünk idejére Pestre. Mert szegénynek kell a kikapcsolódás, stb. Na a gond az az én hiányzó toleranciámmal van ilyen lelkivilágú emberek iránt: a srác nem eszik, hanem helyette is dohányzik, mi mindketten dohányellenesek vagyunk, nem bírjuk még a friss levegön se a füstöt. Éjszakai bagoly, ami nekem annyit jelent eddigi tapasztalataim alapján, hogy a párom hajnalig vele filozofál, majd beesik az ágyba, felkel ebédelni, majd alszik tovább, én meg oldjam meg minden más kínunkat, kikapcsolódás mindenesetre nulla. Aztán a srác, ahol lakik, állandóan kihívja a szomszéd kutyája miatt a rendöröket. De könyörgöm: Pesten minden háznál legalább egy, de inkább több kutya van és egész nap van kutyaugatás több utcára kiterjedve. Mivel a hangszigetelés nulla, ebböl is gond lehet. Aztán a srác nincsen gyerekekhez se szokva, minden jellegü zsivaly zavarja, szóval szerintem ez az év legrosszabb ötlete, minek jön az ilyen hozzánk? Ráadásul eleve feszültséggel terhes caládi szituációra kell számítani, ill. arra, hogy nekünk nem lenne idönk a sráccal is foglalkozni, ha állandó mozgásban vagyunk. Aztán arra is emlékeztettem a páromat, hogy az elmúlt években mindig gond volt abból, ha a barátjai hosszabb idöre megjelentek, mert mind hasonló a fent említett szempontokból és mindig a párom akadt ki rájuk és dobta ki öket, amikor betelt a pohár. Remélem felfogta tegnap a mondandómat, mert ezen okfejtés után nem beszélt velem többet, nagyjából az volt a lényege, hogy én nem vagyok toleráns és vendégszeretö, söt nem vagyok neki kielégítö intelektuális beszélgetés szintjén, mert az én barátaimmal nem lehet mindenröl beszélni, már csak a nyelv miatt sem. Javasoltam neki a különválást, neki nem kell az én barátaimmal szenvedni, nekem meg nem az övéjeivel, látogassa meg öket több napra és ha már fáj a feje a sok füsttöl és korog a gyomra a nemevéstöl, kialvatlan a sok filozófálástól, akkor majd jöjjön haza. Mit tudok én erre mondani!?
Mentem is nyalogatni a sebeimet. Nagyon elkeserített az utolsó mondata.
Puszi: én