Sziasztok
Hát nem sokat tudtam aludni éjszaka. Tízkor kikapcsoltam a gépet, kb. fél 12-ig járt az agyam, Odi beteg, így kétszer is felkeltett az éjszaka, de csak ivott. Legutoljára 5-kor keltett, azóta is fent vagyok, és totál készen. Egyfolytában jár az agyam. És nagyon álmos vagyok. Nemsoká kel a család, és én ettől még jobban nem tudok aludni.
Apa is beteg volt, kiíratta magát szerdáig, ő már meggyógyult, így lehet megpróbálom őt elküldeni sétálni Odival, hátha tudok aludni. Ha nem , akkor majd a délutni alvásnál.
Én nem emlékszem, hogy Odinál is ennyire járt volna az agyam. Pedig biztos.
Boo
Igen, amikor Lola írta, hogy később, halványan látszódott a csík nála, el kezdtem keresni a tesztet, nem találtam, tuti kidobtam. A dobozban 2 db teszt volt, gondoltam tegnap , ha már van megcsinálom, és akkor találtam meg a dobozan a régi tesztet, és láttam is rajta a halvány csíkot. Ekkor hallottam, hogy apa gurul be a garázsba. Megcsináltam a tesztet, két csík, vártam, apa sehol. Hívtam, hogy merre van, hogy siessen haza, de nem vette fel a telefont. Egyik kezemben a telefon, másikban a teszt, apa nyitja az ajtót, én meg köszönés nélkül mondtam neki: b@szkiterhesvagyok

. Apa kb. 3 percig ilyen fejet vágott:

.Sugárzott belőle az értelem

.Bejött cipőstől

a fürdőbe, és közölte, hogy az nem lehet, mert nekünk nem jöhet össze ilyen egyszerűen, és hogy szoptatok és hasonlók. Feje egész nap:

. Vettünk persze még egy tesztet, de az sem mutatott mást.
Persze örül, csak benne is felmerülek azok a gondolatok, amik ilyenkor szerintem mindenkiben, hogy Odi már nem fog kapni annyi odafigyelést, hogyan lehet majd mindkettőt egyszerre szeretni, kicsi a ház, kevés lesz a pénz, nekem venni kell egy kocsit, ha szülök, ki fog vigyázni Odira, neki rohangálnia kell egész nap, nem tud majd vinni uh-ra, mi lesz addig Odival, ki vigyáz majd rá, és hogy jajj, Odi gyere, adok egy puszit, és hogy végülis nem is baj, mert ők majd milyen jól el lesznek Odival, míg én babázok a kistesóval.
Ő úgy tervezte, hogy ha betölti Odi az 1 . évét, kezdünk próbálkozi, és majd valamikor összejön a baba.Velem még szinte soha nem történt olyan, hogy valamiért ne kellett volna megküzdeni, szine hihetetlen, hogy ilyen hamar sikerült összehozni Őt.
Tudom, még nagyon korai a terhesség, nem szabadna még ennyire beleélnem magamat, de én már csak ilyen vagyok. És különben is pozitív hozzáállás, nem lesz semmi baj.
Én is beteg vagyok, egyszerűen 1 hete nem tudok kilábalni ebből a takonykorból, már tisztára kész vagyok attól, hogy nem kapok normálisan levegőt.
Megpróbálok aludni.