Hahó Csajok!
ITTHON!!!
Jaj, legalább egy hónapnak tűnt ez a hét, kezdtem úgy érezni, a kórházon kívül nincs is élet... vééégre itthon.
Komolyan, ólomlábakon jár az idő "odabenn".
Az egész hét elég pozitívan marad meg bennem, nagyon kedves dokik, kedves nővérkék, a legantipatikusabb ember a mindenlébenkanál takarítónő, aki legalább a főorvosnak képzelte magát

A kórház eléggé lepukkant (ezer éves csempék a falon és linóleum a földön), állítólag nagy felújítás előtt áll, de szerencsére az emberiesség elfeledtette hamar a mostoha körülményeket.
Csak az első éjszakán voltunk külön, az elég rossz volt, semmit nem tudtam aludni (volt ágyam, csak nem mellette), és Bene is sűrűn kelt, utána már, hogy kaptunk külön szobát, kategóriákkal jobb volt a helyzet. Nem is tudom, Mangora, hogy bírtad ki széken ülve azokat a napokat... ezek után még nagyobb elismerésem érte. Ti hol voltatok? Mi a 2. emeleten. Sajnos itt is csak öt olyan hely van, ahogy baba-mama egy szobában alhat, ezeket általában azok kapják, akiknek hosszabb időt kell benntölteni (mi már ebbe a kategóriába estünk). Ami fura volt kicsit, hogy mindenféle betegséggel voltak ott babák, nem igazán szeparálva, tüdőgyulladás, bronhitisz (?:)), még hányós-hasmenéses gyerek is volt, ami azért elég para, az lett volna meg hab a tortán, ha azt összeszedjük emellé.
Bene tényleg hősként viselte, már úgyis olyan unalmas volt itthon

Bár mozgástere az nem nagyon volt, a kiságy éppen csak alvásra volt elég, így az én ágyamon randalírozott, amennyit tudott.

Elvileg a branül (?)-lel nem lehet elhagyni a kórházat, de vasárnap bűnöztünk egy kicsit, sétáltunk egyet a Városligetben. Én viseltem rosszabbul, elég rosszul tudok idegen helyen aludni, itt sem mindig ment. Ráadásul elég sűrűn kelt Bene is, volt, hogy óránként, éjjel ő sem érezte komfortosan magát szerintem, szerencsére legalább nappal jó kedve volt.
Gábor sokat volt benn, amúgy meg a sorstársakkal tengettük az időt, van ott nagy jövés-menés, éjjel-nappal. Sajnos nem mindig a legbizalomgerjesztőbb emberek fordultak meg ott... na de tényleg, ha már az embernek kórházba kell lennie, valahogy így legyen legalább, nem egy álom, de nem egy örök-életre-szóló trauma egyikünk számára sem, amiért hálás vagyok. Az első anyák napjánk így nem alakult a legjobban, meg is mondtam Benének, hogy máskor inkább ne ilyen meglepetéssel készüljön
Egy ilyen húgyúti infekciót csak így vénásan lehet hatékonyan kipucolni, ami minimum hét nap, szerencsére mi ebbe a kategóriába tartoztunk

Naponta háromszor (9-kor, 5-kor, és hajnal 1-kor) kapta, éjjel fel sem ébredt rá, nappal is inkább csak az zavarta, hogy megfogják a kezét. Itthon is kapnia kell a kontrollig gyógyszert (suprax), június 1-jén kell visszamenni. Elvileg lehet vmilyen szervi oka is ennek a fertőzésnek, így azt megpróbálják kizárni. A veséje UH szerint most is rendben volt. Na ezek után nem hiszem, hogy megyünk babaúszásra...
Sok egészen újszülött babát is hoztak, többnyire azzal, hogy félrenyeltek, vagy nem vettek levegőt sírás közben (akhnoé?). Annyira rossz volt látni az anyukák kétségbeesését, azt hiszem, én is totál készen lettem volna, hogy az alig pár napos-hetes gyerekemet kórházba kell vinni... ehhez képest a mi "bajunk" annyival "könnyebb" volt.
Most megpróbálunk visszarázódni, az éjszaka még nem volt a legjobb, de bizakodom
Lányok, nagyon köszönöm a bíztató szavakat, így utólag is, éreztem ám, hogy velünk vagytok!!

Remélem soha egyikünknek sem kell még egyszer kórházba menni a babáinkkal.
Visszaolvasni nem tudom, mikor lesz időm, de majd igyekszem
Móni, utólag is BOLDOG NÉVNAPOT!!!

Bocsi, odabenn nem bírtam követni a napok múlását
Mírát is Isten éltesse! Ahogy Renit és TSzilvit is, ha jól láttam, ti pedig szülinaposok vagytok
A gyerkőcök, mint mindig, most is gyönyörűek, Vince Süsü-foga egyenesen imádnivaló!!!
Igyekszem felvenni újra az események fonalát, jövök még, puszi,
Ági