És akkor rólunk. Ugye úgy volt, hogy a jysk-től kapunk sms-t, ha megérkezik a szekrény és a polc. Tomi felhívta őket szerdán, hogy mi van, mert már előtte csütörtökre ígérték... Hát a szekrény megérkezett, de a könyvespolcra még várnunk kell, csütörtökön van szállítás, írnak sms-t. Oké, halál nyugodtan, abban a tudatban, hogy értesítenek, vártunk... Szombaton már tiszta ideg voltam, hogy nem hiszem el, hogy egy lapra szerelt könyvespolc nem fér fel a kamionra, és még a végén majd jó, ha nyár végén megkapjuk, mondtam Tominak, hívja őket. Nem, mert úgyis szólnak, ha itt van. Anyósom mondta, de igenis, ez már nem állapot, majd ő felhívja őket. Hát megérkezett, és nem kaptunk sms-t? Mondtuk, hogy nem... Tiszta ideg voltam...

Jó, Tomi bement értük, hazahozta őket. Leültünk ebédelni, hogy majd utána összerakja. Megivott egy pohár sört, és kaja után kibontottuk. Hát a polc oldala el volt törve, mint a ropi, majdnem felrobbantam a dühtől... Akkor nyissuk már ki a többit is... Szekrény oldallapja szintén ramaty állapotban... Megjegyzem: a csomagoláson semmi baj nem volt, tehát így kerülhetett bele valószínűleg... Mondom, ilyen nincs... Gyors telefon a szomszédnak, szerencsére segített, Tomi mégse vezethet, hacsak 1 pohár sör is volt. Bementek, kicserélték, de ott kibontatták, mondom még egy selejtet ne hozzanak el. Az szerencsére már jó volt. Tomi fogta magát, és egyedül összerakta mind a kettőt, én csak kiválogattam a csavarokat. Szombaton éjjel fél 12-re már bent állt mind a kettő a szobánkban.
Másnap felpakoltam a könyvespolcra, közben készülődtünk sógornőmmel, Tomival anyósomék 25. házassági évfordulójára és anyósom 46. szülinapjára. Vagyis én pihentem, meg felügyeltem anyósom, apósom, hogy ne leskelődjenek, sógornőm főzött, Tomival összerakták a kertben a hintaágyat, amit vettünk nekik.

Kint tartottuk meg, szépen megterítettünk, rajtunk kívül a szüleik voltak itt és sógornőm barátja. Családias hangulatban nagyon jól telt, örültek az ajándéknak is. Este Tomi paradicsompalántát ültetett én adogattam neki, szúnyogok szétcsipkedték a lábunkat.

De bent nem bírtam, 28 fok volt, kint sokkal kellemesebb volt az idő. Tegnap pihentünk, és azon mosolyogtunk, hogy Bence micsoda bulit csap a pocimban.

Hál' Isten nálunk csak reggel esett negyed órát az eső, azóta ugyanolyan meleg van, mint előtte. De én már nem bírom. Éjszaka se tudok aludni, nappal se jó sehogy, néha fel alá sétálok a lakásban. Nekem már nem jó ülni, olyan mintha összenyomnám szegény fiúnkat és ő is elégedetlenkedik, így fekszem, de attól már fáj az oldalam, na ilyenkor sétálunk a lakásban.
A több magnézium és a pipolphen hat, utóbbitól gyakran elnyom az álom...

Bár még így is kemény néha a pocim, és ma reggel is görcsöltem, fájt a derekam és menzi szerű görcseim voltak, pedig fekszem, de tényleg. Szekrénybe most kezdtünk el bepakolni, hétvégén kimossuk, kivasaljuk a ruhákat, textilpelenkákat, kifogókat, ágyneműt, aztán rendszerezem a ruhákat méret szerint a szekrénybe. Remélem, a kiságy is hamarosan készen lesz. Így állunk most. Ha minden szép rendben lesz, akkor teszek fel képeket, de amíg kupi van, nem szeretnék.
Esküvős képeket is teszek fel, ígérem, csütörtökig fent lesz, csak előbb rendbe rakjuk a szekrényt.