Sziasztok!
Köszi az újabb tippeket, amit tudok kipróbálok!
Nekem is hiányozna a fórum, bár nem sok időm van, de azért folyton benézek, meg hasznosak, amiket írtok, sokszor még az is elég, ha együttéreztek az emberrel.
Folti, szorítok, Én, az egyik indítós szülős.
Geo, nem tudom a gátsebről volt-e szó, de az fájni fog minimum egy hétig, az tuti.
Jah, idemásolom a születéströrténetet:
20-án végre felvirradt a nap, amiről már tudtam, hogy aznap így vagy úgy, de meglesz a baba. Reggel mentem a szokásos előkészítő procedúrára, aztán 8-kor burokrepesztés volt, ez egyáltalán nem volt gáz, pedig annyira izgultam, hogy mi lesz. A doki is baromi jó fej volt, kedves, aranyos, megnyugtató, humoros, a szülésznők úgyszintén. Együtt indultunk egy másik csajszival, Ő ugyanezt az indításos mókát játszotta, mint Én, egymást biztattuk, hogy menni fog.
A 2 órás várakozás után mindkettőnket oxitocinra ítéltek, Neki voltak görcsei, Nekem semmi. Az infúziót is együtt kaptuk, na, aztán az Nekem elkezdett használni, de nagyon lassan. A lényeg, hogy este 9-re már végre eljutottunk a kitoláshoz. Ami közte volt...hááát, délután 4-ig elvoltam, akkor szóltak, hogy 6 centinél tartunk, hívjam Balázst, mehetünk az apás szobába. Ja, csak hát mire odaért, kb. fél óra múlva, már olyan fájásaim voltak, hogy még segítséggel sem bírtam átmenni.

(meg ugye lógott az infúzió, én meg markoltam a gázmaszkot, ki nem adtam a kezemből

)
Szóval felhívtam Balázst, hogy minden rendben, haladunk, várjon meg, csak nem tud bejönni, mert Én nem bírok átmenni a másik szülőszobába. De megértő volt, mondta, hogy nagyon izgul értem.
Aztán a többi órára annyira nem is emlékszem, tudom, hogy labdáztam is, álltam is, négykézláb is voltam, igazából semmitől nem volt jobb, a gáz sem csillapított, csak bódított. Az jó volt.

Aztán végre jöttek a tolófájások, az már király volt, mert az igazából már nem fájt, meg a kitolás sem. Jött a doki, megnézett, mondta, hogy elszalad pisilni, aztán szülünk.

Hát azt hittem a nyakába ugrok örömömben. Elkezdtük a nyomást, előtte hirtelen szétkapták alattam az ágyat, lekapták az NST-s szalagokat, lábak az égbe, és kezdtünk nyomni. Doki mondta, hogy nem vág, mert kifér a baba, szépen lent is a feje, de Én nem tudtam kinyomni, nem volt már erőm, így két fájás után megszánt minket (engem, meg a babát) és vágott, majd segített kijönni neki. Mikor csak a feje volt még kint megsimogattam, tök jó volt. Aztán már kint kint is volt, hopsz, és rám tették, tök aranyosan nézett.
Utána bejött Balázs, elvitték a babát, Ő elment Vele, és utána visszajöhetett Hozzám. Aztán Engem is rendes tett a doki, közben ott rágózott, meg a VB-ről beszélgettünk.

Azt mondja ááá, nem nagy vágás, kis szexi.

Még röhögtem is. Mondta is a szülésznő, hogy milyen virgonc vagyok, nem is látott mostanában ilyen kismamát.

Hát, nem is éreztem már akkor magam fáradtnak sem, tisztára fel voltam dobódva, nagyon boldog voltam.

Aztán kivittek tolószékben, a babát meg inkubátorban, hogy meg tudja nézni a család. Mert már ott volt Anyukám, Anyós, tesóm, meg ugye Balázs.