Amúgy meg.
Voltunk véncsoroszlyadoktornéninél. Hugi 6800 gr, 70 cm, fejkörfogat 43 cm, mellkörfogat 41 cm.
Nem kötött bele semmibe. Konstalálta, hogy szépen fejlődik, és formás. (És valóban

). Sok szeretettel várnak vissza minket 3 hónap múlva a 15 hós oltásra.
D-vitamint majd csak októbertól kell tovább adnunk.
Tejjel először főzelékben ismerkedjen, és ha okés, akkor mehet közvetlenül is a 1,5%-os.
(Tike! Én még jó darabig nem fogok neki virslit, meg felvágottat adni. Még drágábbat, jobb minőségűt sem. Mi megesszül azt, amiből ezek készülnek, de neki még nem adnék belőlük. Egy szárnyasnál

például a beleken és a csonton kívűl más nem megy a hulladékba...

)
Még el kellett mennem elintézni valamit, mindkettőjüket vittem.
Reggel dőőőőőőőőőlt be a szobába a napfény, ennek örömére könnyű ruhába öltözünk. Mikor kiértünk az első sarokra, már gyanús lett, hogy az egész országban, csak Bond nem nézte az időjárás jelentést.

Szerencsére egyikünk sem akart hibernálódni, de a véncsoroszlyadoktornéninél tett látogatás után mindenesetre hazajöttünk átöltözni (Hugit lent hagytam a lépcsőházban, mert bekómázott a babakocsiban és nem akartam kirángatni belőle, inkább betakartam egy polár pléddel

). Manóval gyorsan átöltöztünk, újra nekifutunk. Az ominózus sarkon megkérdezem Manót, hogy fázik-e. Igen.

Mostmiatökömetcsináljaknemfordulokmégegyszervissza.

Pont egy presszó mellett voltunk. Bementünk. Jónapotkívánokneharagudjonazavarásért
megengedihogykicsitmegigazítsamagyerekruhájátmertfázik?
Hát, mit mondjak volt egy feje mindenkinek.

Nem is annyira az óhajomtól hanem, hogy egy talpalatnyi helyre beállít anyuka babakocsival, két kisgyerekkel. Betűröm Manó ingét a nadrágjába, hózentrógert átcsatolom, közben minden körbevigyorogja Hugit, aki köszöni szépen nagyon élvezte.
Készen vagyunk, köszönömszépenviszontlátásraéselnézéstmégegyszer. Húzom kifelé a belem, mert inni nem kértünk.
Elintéztük amit kellett, jövünk hazafelé. Manó egyszercsak gondol egyet és felveszi a laza stílt: hozentrógeres falrmernadrágjának a zsebében a kétkeze, fején farmer baseball sapka, és úgy ment, mint aki a köveket rugdossa (csak azért nem csinálta, mert nem voltak.

)
Hámámostnemazé mert az én gyerekem

, de beszarás aranyos volt.

Szó szerint mindenki megfordult, meg vigyorgott az utcában. (A 65. ilyen után anyuka kezdte magát rosszul érezni, hogy lehet, hogy neki is össze kéne tán szednie magát kissé, mert ha a gyereket megbámuljak, akkor az anyjára is vetnek egy pillantást

)
Visszafelé beugrottunk mégegyszer a presszóba, hogy kulturáltak legyünk és legalább egy hülye pohár narancslevet megigyunk pláne, hogy majdnem minden nap ott járkálunk el előtte.
(Khhmm... nem volt teljesen dohányfüst mentes

, de azért nem volt gázos. Azzal együtt gyorsan ittam azt a levet

)
Haza értünk, elfáradtunk, Manó közölte, hogy megy aludni. Jó, Le teszem az én ágyamba, betakargatom, és megbeszéjük, hogy mindjárt viszem utána Hugit is, csak előbb megkajáztatom. Úgy is lett. Bemegyek. Manó sehol.

Paplan szépen kiterítve az ágyon, sehol egy pukli.

Felhajtom: ott van alatta Manó.

Úgy betakarózott, hogy girnyókámnak egy hajszála ki nem látszik a takaró alól.

Ha lenne gépem, akkor lefényképezném, mert eszméletlen.
