Katy!
Miért nem lehet a kutyukat egyedül hagyni

? Rombolnak?
Csak ő tökre betartja az én szokásaimat.
De jóó

. Anyu mindig megdícsér, mikor ittvan, hogy húdejól neveljük Botondot, arany középút, juhuuujuhuuu

. ehhez képest mikor elmegy, napokig hisztis a bébi, mert mindig elkapatja

. De csak nagyon ritkán teszem neki szóvá, hiszen egy nagyinak ez a dolga

. Nálatok nyílván más a szitu, hiszen ő sokat van Petrával, de énanyum nem....
Viszont most is épp emiatt szívunk, mert anyu 1-2* elaltatta a kezében Botondot, mikor lázas volt, mert jajszegény... Persze, nálam is addig bújhat ameddig csak akar, főleg, ha beteg, de elaludnia akkor is egyedül kell! És hát nem is véletlen, hogy ebben ilyen vaskalapos vagyok: azóta sír elalvásnál, hogy ölbe akar lenni

. De ez nálam nem opció, szóval épp a leszoktatás folyik. Kicsi bújás, megbeszéljük mi jön, letszem, 1-2 percig sír, aztán még pár percig molyol, és elalszik. De haladunk, mert este már nem sírt

. Na, most pl. mondtam anyunak, hogy ezt ne csinálja többet, mert mindenekelőtt a babát szívatta meg ezzel, meg persze minket is! Tudom, hogy jót akart persze.....
Remélem apával mielőbb rendbejöttök! Én nem is tudom mi enne velünk, ha dolgoznék

. Apa nagyon igényli a törődést, és nyilván nekem se lenne már rá túl sok energiám... Viszont én teapát is megértem, főleg ha bújós, mert mikor Botond megszületett, totál hanyagolva éreztem magam, mert Ricsi bele volt buzulva a bébibe, én meg standerre lettem téve

. De hamar szóltam neki, hogy ez így nem lesz jó, babázzon csak, sőt tök jó, de azért felesége is van még

...
Kicsit meg kéne próbálnod átrendezni a "sorrendet". Ahogy Petrára is megvan a fix időd munka után, apára is legyen egy kiszabott időd esténként. És akkor beszélgessetek, DVD-zzetek.... A mostlan (sajnos) megvár

.
(Mondjuk én meg a másik véglet vagyok

)