na és akkor most jön a panaszáradat...
ma már az egyik kaja táp volt.
4.napja sírom végig z összes szopit.
ez úgy néz ki, hogy amikor Dávid ráharap, akkor úgy fáj, hogy majd besz@rok
aztán picit enyhül a fájdalom, és ez mindössze max 5-10 percig tart
aztán úúúgy de úgy elkezd fájni megint (kint volt a védőnő, megnézte, normálisan van a gyerek a acicin, szerntem is jól akom cicire). és ilyen szúrósan fáj, na akkor elkezdek sírni, néha leveszem, pózt váltok, de semmi sem jó. a végén ott tartok, hogy haragszom a gyerekre, irtó dühbe gurulok, szerintem ezt ő is megérzi, és nincs kedvem visszetenni cicre.
aztán nlerakom, nincs türelmem elaltatni, megyek ki bőgni andráshoz, hogy már megint szar volt a szopi, a gyerek meg ordít az ágyban.. második este volt már hogy andrás altatta el, és ő "beszélt rá" hogy szerinte most már éhes a gyerek, szoptatni kéne.
én meg addig az ágyban rettegek a következő szopitól.
ez már így megy napok óta, de tegnap este minden eldurvult.
annyira kiakadtam, hogy hánytam a bőgéstől, nem akartam mégcsak ránézni sem a gyerekre.
az egész éjszaka kiment a fejemből, azt se tudom mik történtek.
reggelre azt hittem minden jó lesz, de az első (03:00) szopi ugyanolyan szar volt, na megint kiakadás..
aztán délelőtt védőnő, majd andrás elment dolgozni, én meg 40percet hagytam sírni a gyereket a kiságyában, mert nem mertem megszoptatni.
aztán volt szopi, de megint bőgtem, és már a feem is szétszakadt, azon gondolkodtam, jobb lenne, kiugrani a rohadt ablakon.
annyira haragudtam a gyerekre is, meg az egész szopiközpontú világra, hogy miért nem dönthei el egy nő, hogy most ő akar e szoptatni, vagy sem.
az idegeskedések miatt, az egész napirendünk is borult, össze-vissza eszik Dávid, néha már óránként is (amúgy sztem utólért minket a fejlődési ugrás).
és akkor ma délután andrás elment a gyógyszertárba, és vett tápszert. (beba HA 0+)
én közben fejtem, kb 50et sikerült (ja, sztem tejem is kevesebb van), és azt üvegből odaadtam Dávidnak, nagyon gyorsan benyakalta, de még kért, elkezdett visítani. ekkor rátettem a bal cicire, 10perc után feladtam, mert már megőrültem úgy fájt (védőnő szerint a szájpensz miatt lehetnek gombák a cicimen, attól is fájhat, illetve hámsérülések vannak a mellbimbómon).
áttettem a jobb cicire, abból yomott 10percet, majd visított, utána én már semmit sem tudtam fejni.
de megérkezett andrás, addigra Dávid bealudt egy fél órára.
amikor felébredt megcsináltam a tápszert, és 80at benyakalt negyed óra alatt.
én olyan boldog lettem, hgy a gyerekem eszik, jóllakik, nekem közben nem fáj, megint szerelmesen tudok ránézni
és azóta tök jól játszottam vele, és foglalkoztam vele, pedig nagyon nagyon nyűgi... és egyáltalán nem teher.
a szopitól nem félek, mert tudom, hogy itt a táp.
viszont feladni nem akarom.
váltakoztatni akarom a tápot-szopást-fejést.
na most leszedhetitek a fejem.. nyugodtan, én már úgyis kész vagyok...