Sziasztok!
Még egyben...
Brik, drukkolok!
Dia! Boldog szülinapod a férjednek!
Vanilla! Én már nem mondok semmit, mert úgysem hallgatsz ránk, hogy pihenj...
Évi! Kíváncsi vagyok, mit mond a dokid!

Nálunk a burokrepesztésnek semmi de semmi hatása az égvilágon...
Szilvás! Enikő? Hát tényleg szövetkeznek ellened a fiúk.
Nem tudom, még mit akartam. Ha eszembe jut, megírom. Fáradt vagyok, rossz kedvem van, aggódok, fáj a fejem...

Inkább lefekszem pihenni egyet. Szerintem az idő is közrejátszik ebben, meg az, hogy reggel majdnem bent fogtak a kórházban.
Reggel 7-kor voltunk nst-n, a dokim asszisztensnője csinálta.

Hát, kicsit car kedvem lett utána, ami azóta is tart... Majdnem be kellett feküdnöm.

Ugyanis a mi pici fiunk éjjel még nagyon tombolt, hiába győzködtük, hogy most aludni kéne és reggel produkálnia magát. Rajtam kívül még 2 kismama volt. A mi babánk nem akart mocorogni, végig 120-as volt a pulzusa. Mondta a nővér, ez így nem lesz jó, be fognak fektetni a kórházba... Itt nagyon megijedtem.

Aztán úgy döntöttünk, hogy valahogy fel kell kelteni. Hát tapsolt neki, sípolt az elefánttal, nyomkodtuk közösen a pocim, szólongattuk, hogy hahó babuci, ébresztő, de semmi, egyszerűen semmi reakció!!!

Mondtam a nővérnek, éjjel tombolt, hiába kértük, hogy inkább reggel tegye. Erre mondta neki, hogy aki éjjel legény, nappal is legyen legény.

Azt mondta, ez a gyerek nem alszik, ez horkol.

De még mindig semmi. Kérdezte, reggeliztem-e, mondtam igen, ráadásul kakaós palacsintát. Kiment közben, és a folyosón mondta a Tominak, hogy nem akar mocorogni a babánk. Szegény csak annyit tudott mondani meglepetten, hogy nem?! Eltelt jó félóra, mire mocorgott nagy nehezen egyet, mert közben én is szólongattam, és folyamatosan nyomkodtam a pocim, hogy reagáljon, ébredjen fel, ha csak egy kicsit is, de akkor legalább hazamehetünk. Hát, őurasága nagy nehezen felébredt legnagyobb örömömre, és rugdosott annyit, hogy haza legyünk engedve. A végén még egy utolsót kértünk tőle, de megint majdnem visszaaludt, alig akart reagálni. Így újra 1 órát voltam nst-n... Vérnyomásom szokásosan 99/70. Legközelebb csütörtökön 9-re kell mennünk, bár remélem, hogy addigra vagy sokat mocorog, vagy hallgat az apukájára és 28-án tényleg megszületik.

És akkor én is - mint egy anyuka ma reggel- átbattyoghatok a szülészetről lemondani az időpontom.
Mégsem olyan jó ez a hidegfront. Azt hitem, örülni fogok, hogy végre nem fulladok meg a melegtől, de inkább jönne vissza!!! Fáj a fejem, egész nap csak aludnék, nincs kedvem semmihez, sőt rosszkedvem van és aggódok, és legszívesebben sírni tudnék.

Az idő teszi szerintem, és a tudat, hogy már csak 11 nap, és mi lesz, ha addig nem születik meg a mi picikénk és be kell feküdni.

Legalább a napocska sütne!
Törpicsek azóta is nagyon lusti, szerintem nem szereti ezt az időt. De Dia, neked legyen igazad, hogy ez is lehet a közelgő szülés jele.

Bár a dokim csak holnap lesz ügyeletes, de szerdán is jó doki lesz mondjuk. Kíváncsi vagyok, bejön-e a férjem 28-i tippe, eddig is ráhallgatott...

Mindegy, csak legyen minden rendben és természetes úton szülessen meg!

Nekem ez a legfontosabb most!!! És ezt kívánom mindenkinek, hogy olyan legyen a szülése, amilyennek megálmodta!
Pussz mindenkinek, majd még benézek!