Nyuszika! Úgy vártam már, hogy jelentkezz! Nagyon drukkoltam, hogy nehogy piri előbb jöjjön, mint kellene… Majd gyere, hogy mi volt a beállításon! Miket kaptál? Mikor kell menned legközelebb? (Egyébként nekem is így volt: épphogy megjöttünk a nyaralásról, megjöttek a vörösök, és már mentem is beállításra!:) Ha a kezdés ennyire hasonló, remélem a folytatás is ilyen lesz Nálatok is!

)
Bari! De jó, hogy nem kellett leállnotok!

Gondolom, nem kicsit izgultál, hogy ez a hülye „dátha” bekavar… De jó, hogy nem tudott!

Egyébként hogy vagy? Még mindig rossz a közérzeted?
Monilla! Gondolom, jó későn érsz vagy értek haza, ha ma nem is de holnap mindenképp gyere a hírekkel, hogy hogy sikerült a beállítás!
Kriszto! Hajrá novemberi picit túlstimus és aztán karácsonyi ikres kismami!
Szélkisasszony! Nyuszika már biztosan szerencsésen túl van a méhszondán, de Neked esetleg még hasznos lehet az én véleményem a méhszondáról: én nagyon izgultam, hogy meg ne mozduljak majd közben, de mire eljutottam a fejecskémben odáig, hogy na, akkor mostantól nem szabad megmozdulni, addigra Apánk végzett is az egész művelettel! Szóval abszolút nem volt vészes!
Mné! Nálatok nem lesz szükség lombikra, csak inszemre, ugye, jól emlékszem? Gondolom, a 2. konzultáción megbeszélitek az átjárhatósági időpontját. Általában a ciklus közepére, egy picivel a tüszőrepedés előttre szokta időzíteni Apánk az átjárhatósági időpontját, mert ilyenkor megvan rá az esély, hogy a picit kitágított petevezetékeken egy spontán babóca könnyebben átcsusszanjon és utána befészkelődjön!
Leeda! Biztos izgalmában dobog ennyire a szívecskéd, mert érzi, hogy nagyon szuper kis társasága van egy picit lejjebb és még lesz is kb. 8 és fél hónapig!
Momelcsike! Írok még ma!
Bodzili! Kislibus! Millió puszi Nektek!
Amúgy mindenkinek nagyon köszi a drukkokat és az örömködéseket!

Én egyelőre még mindig csak azon merek örömködni, hogy legalább idáig eljutottunk! Az elejétől kezdve úgy álltam hozzá, hogy nem kell feltétlenül sikerülnie első alkalommal… Örültem, hogy végre elindulhattunk ezen az úton, és tudtam, hogy jó úton vagyunk! Tudtam, hogy mindegy, hogy hányadik lombik fog sikerülni, de valamelyik sikerülni fog! Korábban az inszemeknél mindig úgy voltam vele, hogy Istenem, csak ne kelljen még egyszer ezt az egészet végigcsinálnom! Ennek az első lombiknak viszont annyira élveztem minden pillanatát az injekcióbeadásoktól az altatáson keresztül a transzferig, hogy úgy éreztem, bármikor ezer örömmel végigcsinálom újra! És ezt most is így gondolom… Ha esetleg a babócánk meggondolja magát, akkor majd jönni fog a 2. vagy a 3. vagy az X. alkalommal… Próbálok úgy hozzáállni, hogy nem kell feltétlenül, hogy most velünk maradjon, de nagyon-nagyon örülök, hogy most épp itt van velünk! És ha elképzelem, hogy egy – kizárólag mikroszkóppal látható – icike-picike pöttyöcskéből már 7mm-esre növekedett, akkor mi állíthatná meg? Biztosan nő most is, mint a bolondgomba… (Főleg ebben az esőben!)
