Vindo, így utólag én sem értem... mondjuk a disszertációírás a fehérvárra oda-vissza utazgatás (napi 6 óra csak az utazás) mellett húzós volt, de arra világosan emlékszem, hogy soha annyi sorozatot és filmet nem néztünk esténként S-val, mint amikor terhes voltam, holott a 7. hónap végéig dolgoztam (mert utána jött a nyári szünet

). Akkor nyomtuk le az összes addigi 24-epizódot
Nem, engem az bosszant, amikor szűk határidőket szabnak. Na az megy egy egyedülállónak vagy gyerektelennek, de nem egy gyerekesnek, mert ugye a gyerek olyan lény, hogy az 56. percben makkegészségesen ugrál az ágyon és a fejeden, az 57. percben magas lázzal fekszik a hátán. Mit tud a gyerekes tervezni? Semmit, azt sem tudja, be tud-e másnap dolgozni, ha nincs segítsége.
Persze azt tudjuk, h a mi szakmánkban sosincs vége a munkáknak és a munkaidőnek és a doktorálásig ezer a gond és kevés a fizu, ezért mindenki szinte külön is dolgozik (tanít, fordít, akármi), így rengeteg szabadideje nincs, ami kevés van, azt is bőven el tudja tölteni.
De ez még mindig semmi a gyerekes léthez képest.
Szóval undok leszek, de igazából nem tudom sajnálni a kollégáimat sem. Sőt azt szoktam gondolni, hogy már bocs, de mit tudtok Ti a fáradtságról és a nyúzottságról, amikor a hétvégén már megint alig aludtunk és az óráimra is alig tudtam felkészülni?!
Hát én már csak ilyen undok vagyok.