Sucer! Köszönjük, hogy gondoltál ránk! Hál' Istennek a mi családunkat nem érintette a vörösiszap katasztrófa, bele se merek gondolni, mi lett volna, ha felénk jön...

Köszi a dicséretet is Bence nevében! Oli is nagyon aranyos!
Bence szerencsére nem lázasodott be, és még a hőmérőzést popsiba is élvezte.

Fel se tűnt neki
Clárika! Köszi a képet! Nekem az első két alkalommal fájt az összebújás szülés után, de szerintem azért volt, mert nem tudtam magam eléggé elengedni.

Azóta semmi gond!

Egy kis gyengédség, kényeztetés is segíthet ám...
Mondjuk nekem a szüzességem elvesztése se fájt.
Dia! Nekem csak az a bajom, ha valaki úgy ad cumit a babájának, hogy na sír a gyerek, be a szájába a cumi, attól megnyugszik, nyilván egyszerűbb, mint megkeresni az okát, miért sír és megoldani... Oltáson is egy anyuka inkább bedugta a baba szájába a cumit, mintsem felvegye és megvigasztalja, én sajnáltam a kisbabát, mert anyukájára lett volna szüksége, nem a cumira... És az, hogy mindenki első kérdése, hogy na van cumija? És mikor mondom, hogy nincs, akkor úgy néznek rám, mintha gonosz anya lennék és egy létfontosságú dologtól fosztanám meg...
Eddig mindig meg tudtam nyugtatni Bencét. Ha egyszer nem sikerülne semmivel sem, adnék neki cumit, hátha. De addig nem látom értelmét és szükségét! Adok neki esélyt, hogy megtalálja a kis ujját és szopizza... Féltem a szoptatást is, mert imádom szoptatni! Tudom, nem feltétlenül okoz zavart és nagyon ügyes a Bence, de inkább nem kísérleteznék vele...
Áron nagyon helyes kiskrapek, szerintem is Rád hasonlít!!!

Mi is bölcsiben gondolkodunk, mivel anyósom még dolgozik, én megyek vissza az egyetemre, Tomi dolgozik, anyum meg sajnos nagyon messze van (pedig ő már nyugdíjas, de nem tudom, el lennének-e ketten...).
Melisch! Szülők könyvéből mindjárt kiírom, mit mond a cumi-ujjszopás kérdésre, hogy a többiek is lássák! Bence nem vettem észre, hogy igényelné, a kis öklét szokta próbálgatni, néha az ujja is sikerül neki, szerintem sokkal nagyobb öröm is neki felfedezni a saját kis kezét, mintha cumit kapna... És mint írtam, eddig meg tudtam nyugtatni, amíg ez így marad, minek cumi? Tomi is, anyósom is, sógornőm is meg tudta nyugtatni, igaz kicsit később, mint én (mégiscsak anya az anya), de náluk se volt gond.
Évi! Elalvással nálunk nincs gond,szépen megtanulta: fürdés, evés, alvás. ha nagyon nyűgös, megyünk sétálni, vagy különböző praktikákat bevetünk, már rájöttünk. (brümmögünk, csörgőzünk, cssssss-zünk, repülőzünk, mindig más jön be) Vagy a fáradtságtól nyűgös napközben, akkor be a szobába, ringatás, és 20 perc múlva már alszik is.
Bekri! Én tisztelem és szeretem anyósom, és alapvetően jól megvagyunk, sokat beszélgetünk, de akarva-akaratlan beleszól a dolgokba, hogy ő máshogy csinálná és mi meg határozottan fellépünk, hogy de mi így akarjuk, és ebből lesz a vita, hogy ő nem akar rosszat, két gyereket felnevelt... DE: azóta változott a világ (látjátok, hozzátáplálás is más volt, szoptatás is), ő a mi kisbabánk, mi szeretnénk felnevelni a saját elveink, szülői megérzéseink szerint, és a saját gyerekünknek pont mi akarnánk rosszat?!