Sziasztok!
Be kell valljam nem nagyon olvastam vissza (még) majd megpróbálok, ígérem, de az nem most lesz.
Viszont ahhoz eleget lapozgattam, hogy lássam, hogy tele vagyunk ++++++ tesztekkel, és ennek nagyon örülök! Judit, Estrella, Rita, gratulálok. Ha valakit kihagytam, annak is. Ez a 3 név talált képen hirtelen.
"Kicsit" mozgalmas időszakon vagyok túl, illetve nem is túl, hanem a közepében. Csak már erősen lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem tudok semmit Juditról, pedig nagyon drukkoltam neki.
Először is múlt hét és vizsgálatok a műtétre. Háziorvos. Na, ő nem írhat ki vizsgálatot, mert 200e Ft-ra büntetik. Na jó, de sokkal egyszerűbb lenne. Marha rendes volt, megállapodtunk, hogy akkor volt egy tüdőgyulladásom. Megírta a beutalókat.
De nem tudtam megcsináltatni egy nyomorult vérvételt sem, mert kitalálta nálunk a rendelőintézet vezetője, hogy munkalassító sztrájkba kezd és csak időpontra vesz vért. Reggel nem adnak időpontot. De egyébként is csak 3 hét!!! múlvára.
Na felmentem hozzá panaszkodni. Közölte, hogy márpedig itt ez a rend. Mondom jó, de ez nem normális, ha most vagyok beteg, most kell a vérvételi eredmény a gyógykezelésemhez, nem 3 hét múlva. Hát őt ez nem érdekli, különben sem ér rá velem foglalkozni. Na, szó szót követett, kértem végül egy felügyeleti szerv telefonszámot. Azt mondja, ő azt nem ad. Na, gondoltam, ehhez azért már legalább jogom van. Erre rámhívta a rendőröket, hogy én "fenyegetem", meg "agresszív vagyok".
Végül csak megkaptam a telefonszámot, lent az udvaron beszélek az OEP-pel, mikor megérkeznek a rendőrök és "intézkednek", azaz közlik velem, hogy kiverik a kezemből a telefont, ha nem teszem le. És, hogy mit csinálom itt a balhét. Mondom nekik, hogy én most is mosolyogva beszélgetek Önökkel, Önök üvöltöznek velem. Meg hogy menjek ki a Rendelőintézet területéről. Mondtam, hogy szerintem közterületen tartózkodom, szóval ezt szerintem felejtsék el. Tapasztalhatták, hogy egy szó sem igaz abból amit a vezető mondott, úgyhogy jó lenne, ha békén hagynának.
Ezután egy tüdőröntgent szerettem volna még megoldani, de nem csinálták meg, mert nem T Röntgent, hanem T Tüdőgondozót írt rá a doki. És az nem mindegy.
Itt adtam fel, bejöttem dolgozni, röpke másfél óra késéssel ugye, semmit el nem intézve, holt idegesen.
Ezután hívtam a sebészt, hogy ez nem jött be. Igen ám, de az egymásnak ellentmondó OEP rendeletek miatt, mivel az egyébként hozzánk legközelebbi kórházban területen kívülinek minősülök, ő sem tudja kiírni a vizsgálatokat, csak fizetősre. Nem sok, kb 20-30ezer. Ha lesz ennyi pénzem, az a lombik-alapba megy, nem vérvételre, az tuti.
Ezért aztán tegnapelőtt "elköltöztem" a családomtól. (Csak papíron) Úgyhogy tegnap voltam vérvételen, EKG-n, tüdőröntgenen.
Vérvétel nagy sikerrel működött, harmadszorra sikerült is eltalálni a vénámat, még délben is rosszul voltam tőle, mára meg begyulladt a vénám, tisztára be van lilulva, meg fáj. Ilyen bénán még sosem vettek tőlem vért
A kollégáim egyre taplóbbak. Nem tudom meddig bírom ép ésszel, mindenesetre képzeljétek mikor nem vagyok ott az e-mailjeimet olvasgatják. A saját névre szóló e-mailjeimet, basszus nem tudok napirendre térni fölötte. (Hát persze, hogy az unokatesóm párjával, aki a kolléganőm is, őket szidtuk) De akkor is, hogy jönnek ehhez?!!!
Mindenesetre ma kitaláltuk, hogy elküldöm e-mailben a btk idevonatkozó paragrafusait, és ottfelejtem nekik.
Nagy feszültségemben meg arra ripakodtam rá, aki a legkevésbé érdemelte meg, és ráadásul a főnököm.

Aztán beszéltünk, elnézést kértem tőle, meg mellékesen elmondtam, hogy mi zajlik itt. Teljesen megdöbbent, hogy hogy tudok én reggelente bejönni dolgozni. Mondtam, hogy biciklivel.

Mondjuk minden reggel hasmenésem van, bent meg iszom a citromfűteát, hogy ne kelljen nyugtatót szednem.
Gyerek is kiborított, pedig kicsinek milyen aranyos volt. Nem tanul, tele van rossz jeggyel, hetedikes és már ez számít, nagyon, nem tudom mi lesz így vele, de ami a legrosszabb, hazudozik össze-vissza.
Aztán meg a végrehajtó jelentkezett, hogy jönne foglalni.
A kocsit nem emlékszem, hogy mondtam-e, hogy elromlott. Nem lehet hozzá alkatrészt kapni. végül találtunk valakit, aki a régit megbarkácsolta, szóval ez már legalább megoldódott, ma már elhozhattuk, de hát ez is rengeteg pénz.
Szóval a múlt hét végén erősen depresszió-közeli állapotban leledztem, és nem érdekelt semmi, de már jobban vagyok. Eltekintve a munkahelyemtől. Egyébként szerintem a masszázstanfolyam tart életben.
Szerintetek egy ilyen negatív széria meddig tarthat? A 3 már rég megvolt
Kedden műtét, a következő laptetőnél gondoljatok rám is.
Marha hosszú lettem, remélem unalmas nem.
