Enyémgyerek is tiszta apja

. Volt

. Egyre többször mondják, hogy rám is hasonlít, és múltkor lejött anyósom, és azt mondta, Ricsi teljesen másképp nézett ki ilyen korában, így elővettem a gyerekkori képeimet,és tényleg, hasonlít rám

.
És a jelleme is vegyes: alapból olyan pozitív, mindig boldog, mindenkit szeret típus, mint én, de olyan heves természetű, és hisztis, mint az apja

.
Nyuszi!
Ne is mondd, én most épp szankciókat vezetek be

. Gyermekem ugyanis olyan hisztiket vág le nekem, mint egy bajszosodó kamasz, apával meg sógorral pedig úgy viselkedik, mintha ő lenne a megtestesült jóság

. És látják apáék is, h nem én váltom ki belőle, csak velem szemben megengedi magának. Meg pl. anyuval szemben is

. Pl. ha vmit következetesen nem engedek, akkor rámüvölt, toporzékol, beszalad a szobájába(!), becsapja az ajtót(!), és ott kiabál tovább(!). Nem sír, kiabál!

(és nem az apjától, vagy tőlem látja ezt! Hónapok óta nem veszekedtünk!)
Anyu szerint totál dackorszak, de hát ahhoz még tök kicsi, nem? Tegnap totál kiakadtam, hogy milyen szar anya vagyok, hogy a fiam így viselkedik velem

. De közben meg egész nap bújik belém, odaszalad, megölelget... De ez, hogy nem fogad nekem szót, totál kiborít

. Úgyhogy most bekeményítettem, mert sztem az a baj, hogy következetlen vagyok, de fel sem tűnik

. Pl. ma barátainknál voltunk, beszélgettünk. Botond odajött kétszer csimpaszkodni, mondtam neki, hogy ne veszem fel, odajött harmadjára, én meg felvettem, de tökre nem tudatosan, csak úgy felkaptam. Apa szerint ezzel él vissza

.
Tök durva, hogy ha apával van, édesen eljátszik egyedül egy hang nélkül, velem meg folyton játszani akar, meg csüng rajtam, meg hisztizik

.
Azért megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül

.