Sziasztok!
Bari, csudaszépek a babakocsik!
Katapetra, akkor te is nemsokára terhesedsz!
Krisztó, egész nap festettem a lakást...

szívesebben mentem volna aquafitnessre, de a zuram kitalálta, LAKÁSFELÚJÍTUNK
Zsuzsi, drukkolok nagyon, ha még a háttérből is...
Sajnos nálam depi van megint. Valahogy így érzem magam:
Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít és minden emléket széppé tesz...Akkor kérek szépen valakit, hozza el nekem az időt,mert a sebeim még mindig véreznek, az emlékek borzasztóak!
Azt mondják, ahogy telik az idő, sokkal jobb lesz, pozitívan és boldogan élem majd az életem. De az én időm sajnos megállt. Jégbe fagyva, mozdulatlanul figyelem a körüköttem zajló eseményeket.
Azt mondják, okos vagyok, hogy ismét egyetemre járok és munka mellett megcsinálok még egy diplomát. Én csak azt érzem, muszáj történnie valaminek, ami az űrt kitölti. Ami az ugyanolyan napokból kimozdít. Muszáj egy cél, hogy legyen értelme élni. Egy kis változatosság, még egy papír, VALAMI, csak történjen már valami...
Azt mondják irígyelnek, mert jó munkahelyem van, sok pénzt keresek, utazgathatok, minden álmomat teljesíti a férjem. De minek keresek sok pénzt, ha nincs kire költenem...Vegyek még egy ruhát, az eddigi száz mellé? De minek utazzak, ha nincs kinek elmesélni az élményeimet, nincs kit megtanítani más országok kultúrájára? És minek a sok ajándék, ha a legnagyobb álmomat nem tudja teljesíteni!
Azt mondják, hálátlan vagyok. Hálátlan, mert lehetnék ennél rosszabb is. Lehetnék éhező, munkanélküli, hajléktalan. Lehetne egy agresszív férjem, aki minden nap megver. Lehtnék drogos vagy alkoholista. Lehetnék árva és elhagyott. Olyan sok minden lehetnék, csak anya nem!
Azt mondják a sors igazságos és ha jót teszel az emberekkel, veled is jó dolgok történnek majd! Fogtam már haldokló ember kezét, hogy átsegítsem az úton, ami mindenki számára eljön egyszer. Ápoltam elhagyatott, végstádiumú, reményvesztett betegeket, tisztességgel, szeretettel, alázattal! Segítettem időseknek, gyerekeknek, fogtam szülő nő kezét, láttam megszületni és meghalni embereket, segítettem a barátaimnak, támogattam a szeretteimet...
Azt mondják, egyszer mindenki megkapja, amit megérdemel. Én ezt kaptam, és állandóan azon járnak a gondolataim, mit rontottam el? Van visszaút? Jóvá tehetem a bűneim?