Halihó!
Akkor az egyik elveszett jelentkezik. Mindig olvastalak titeket, csak írni nem maradt már időm.

Köszönöm, kedvet csináltatok ezekhez a filmekhez. Majd még visszaolvasok és megkeresgetem őket, aztán jól megnézem.
Nálunk Gergő beteg lett, itthon is maradt szerdától, Bercó még köhécsel, egyébként meg sokat dolgozunk. A mh-en soha nem volt még ennyi papírmunka, mint most. Lassan belefulladok. Azt hittem, ha már megcsináltam az irdatlan mennyiségű tervet, akkor jobb lesz. De újabbakat kaptunk.

Közben meg lett még egy kis tanítványom. Egy tündéri kisfiú. El is kezdtük vele a munkát. Minden délutánra jut valamilyen elfoglaltságom, így rendesen elfáradok.
Szegény kicsi Ármin. Nohát, a fogzással mi is úgy jártunk állandóan, hogy mindig arra fogtuk a nyüszit, aztán 9-10 hónapos kora körül már ki is bújt az első fogacskája. Édes lehet, ahogyan elégedetlenkedik a mászás miatt.
Rugó meg a szájharmonikával, egyszerűen meg kell zabálni.
A hét eseménye nálunk: Bercó megtanult kötni. (cipőfűzőt) Az oviban már régen téma a dolog. Ennek örömére tavasszal fűzős cipőt szeretne kapni.
Elkezdhetünk izgulni. Lassan be kell adni az iskolába a jelentkezési lapot. A lelkészi ajánlást már megszereztük, még van pár dolog, amit meg kell írni, aztán beadjuk. Ha jól emlékszem, akkor 27-én lesz a felvételi. Utána meg gyorsan döntenek is.