Jucus!
Én is remélem, hogy a következőn találkozunk.
Johanna!
Rád is gondoltam a tali alatt.
Ne izgulj, nincs gond a Fannival.
Eleinte Marcival úgy ment a szopi, hogy , hogy csak üvöltött, majd amikor betömtem a száját cicivel, akkor csönd lett. Aztán kezdte megszokni a rendet, és azt, hogy vannak bizonyos előkészületek.
Ettől függetlenül, ha nagyon éhes már, akkor ide-oda rázza a kis fejét, mintha azt sem tudná hol keresse a cicit, de szerintem ez csak a türelmetlenség.
Általában már elég jól megy a dolog.
Ha felébred, és elkezd sírni, akkor megkapja az Infacolt, utána tudja, hogy egy kicsit várni kell./Onnan gondolom, hogy tudja, mert már egyre ritkábban üvölti végig azt a kis időt, amíg a szopipárnát az ölembe teszem, és a bimbóvédőt bevizezem, és felteszem. De ehez kellett 7 hét/
Ha ezekkel végzek, akkor ráteszem a párnára, és olyan kis édes, mert már nyitja a száját.
De van, hogy az ellenkező irányba fordítja a fejét. Pedig ott van tőle 5 centire a cici.
Én csak nevetek rajta, hogy milyen kis lüke-tóbiás.
Szerintem ne izgulj.
Gigi!
Este visszamailek, de most megyünk dokibácsihoz méreckedni.