Sziasztok Lányok!
Elnézést, hogy csak így hívatlan vendégként nézek át hozzátok, de gondoltam, hátha a mi sztorink is erőt ad valakinek. Én is jó hosszú ideig voltam látogatója ennek a topiknak. Jelenleg közel 33 hetes babások vagyunk, de mi is végigéltünk 5 inszemet, majd hosszas kálváriák után a 3. lombikunk hozta meg az évek óta várt sikert. Ami miatt érdekes az esetünk: nekünk 4 totális sikertelen inszem után az 5-nél terhesség alakult ki, ami igaz-nagyon rövid ideig tartott, de mégis elindult. (bár az inszemmel kapcsolatos nézeteim teljesen megegyeznek a Catével). Majd jött két sikertelen lombik,közben stimu leállítás rosszul tolerált injekcióra, majd a legvégén a siker. Nagyon szégyellem, de be kell valljam Nektek, én már nem igazán hittem a sikerben. Szerettem volna, de a végén már nem igazán ment. Persze a beültetés után egy kis remény mindig volt, de a lelkem mélyén már eléggé kétségbe voltam esve. Szóval ha valaki úgy érzi, nem elég pozitív, ne essen kétségbe, én élő példa vagyok arra, hogy a gyerkőcök sokszor tojnak rá, hiszel e bennük, vagy nem. ha a feltételek adottnak, a baba úgyis jön.
Ja, és ami még érdekes: amikor terhes lettem, nekem abszolút mensi szerű hasfájásom volt, vagyis az első terhességi jelem ez volt.Ami meg is maradt elég sokáig, miközben a baba teljesen rendben fejlődött, szóval ez normális!!!
Bea
nagyon sajnálom a cicádat. De talán egy pár nap múlva kiderül, hogy az ég áldása is lehetett. Gondolj csak bele, ha kismama vagy már most... 
