, én úgy tudom, ma Magyarországon nem engedélyezett a kádban szülés!!! A Te dokid ezt hogy tervezte???
Az enyém, mivel szintén híve a természetességnek, és a Bajcsy is már nagyon modern lett, felajánlotta, hogy ha beindulna a kitolási szak a kádban, akkor nem fog rámparancsolni, hogy másszak ki, viszont attól ez még nem engedélyezett!!!
Ráadásul én már ugye második gyerkőccel voltam...
Viszont nem éltem a "lehetősséggel", mivel annyira erős fájásaim voltak, hogy úgy éreztem egy daru kéne ahhoz, hogy beemeljenek, ráadásul nem bírom a meleg vizet, mindig szédülök tőle...
Biztos haragudtak is azok a kismamik, akik miattam lemaradtak erről a szobáról, dehát nemhiába, a főorvos betege voltam, ami jár, az jár



! Mostmár elég felesleges azon vitázni, hogy ki mit tart felelőtlenségnek, de azért azt hagy jegyezzem meg, hogy értetlenül állok azelőtt, miért tulajdonítasz ekkora jelentőséget a szülés lefolyásának???
A lényeg az, amit a kezedben tartasz... Teljesen mindegy, mennyit szenvedtél érte: 17 órát, vagy "csak" 3,5-et, mint én. És aki császárra kényszerült?
Talán azt gondolod, hogy nem olyan erős a kötödés???
Hiszen Te magad is küzdöttél az első hetekben, mert nem érezted alkalmasnak magad...
Szerintem, az az egy fontos, hogy egészséges legyen a baba. És a fejed a falba fogod verni, ha valami gubanc van, Te meg nem érsz időben a kórházba...
Bocs, nem kioktatni akarlak, semmi közöm hozzá, és amig nyáron ezen folyt az eszmecsere én nem is szóltam bele, mert úgy gondoltam tudok már olyat, amire Te/Ti csak szülés után jöttök rá. Nem a szülés maga a fontos, hanem a GYEREK, és az ő biztonsága... Ennek ellenére furcsálom, hogy bár szinte valamennyiünknél többet szenvedtél, úgy gondolod ettől lesz valaki jó anya! Remélem, nem így van!
És persze bocs, hogy kifakadtam, de az otthonszüléssel nagyon nem értek egyet.
Nagyanyám sírva leborult volna, ha kórházban szülhette volna meg az ikreit, mert akkor talán ma is élnének!!!
Remélem, azért nincs harag
, Kati









































