Indinek továbbra is mennek a drukk-hegyek!!
Piroska
Biztató, amit a klinika orvosairól írtál, de amit a körülményekről, az nagyon gázos! De azért igyekszem bízni abban, hogy Indi jó kezekben van, és az tényleg megnyugtató, hogy nem szakíthatják el Dominótól, ha esetleg (de nagyon remélem nem lesz rá szükség) intenzívre kerülne.
Gabi
Köszi, hogy leírtad, hogy mi van Indivel! Szegényke, nem érdemli, hogy így bánjanak vele. De jó, hogy legalább épp felhívtad, bizti tudtál egy kis lelket önteni belé!
Dorkának továbbra is bulást!!!
Hope
Sztem is igazad van, minden intézményben vannak rendes meg bunkó nővérek is, és lehet, hogy csak rossz napjuk van, de ha épp azt fogja ki valaki, akkor az egy örök "élmény" marad.
A listáról egyébként én nem ismerek senkit.
A fogadott orvos sem mindig garancia, sajnos olvashattunk már elég negatív példát, és hiába van fogadott doki, az ember lánya ugye összefut még ált. az ügyeletessel is, meg egyéb nővérekkel és ez is elég lehet egy negatív élményhez.
Jaj, ehhez akartam még írni az ügyeletessel és túlvállalással kapcsolatban, hogy én már a 8. hónapban voltam, amikor felkértem a dokim, hogy legyen ott a szülésnél, addig gondolkodtam azon, hogy mit tegyek: fogadjak orvost vagy bízzam magam az ügyeletesre? Mert nagyon igaz, amit írtatok, hogy mi a jobb: ha egy doki hulla fáradt és esetleg nem tud úgy odafigyelni, vagy ha egy teljesen ismeretlen emberre bízzuk magunkat?
Végül mégiscsak a doki-választás mellett döntöttem, és nem bántam meg. Én pont olyan ügyeletesbe futottam bele, akinél nem szívesen szültem volna. Nem okozott fájdalmat, vagy ilyesmi, csak nem tudtam megbízni benne, mert nem hitte el, hogy szülni fogok, másodjára már meg sem akart nagyon vizsgálni, nem hitte el, hogy a magzatvizem folyt el, stb. Azért írtam, hogy másodjára, mert amikor először bementem rendszeres fájásokkal, akkor még nem volt nyitott a méhszájam és hazaküldtek, hogy ez még nem szülés, a fájdalmaimra azt mondták, hogy jósló fájások és amikor próbáltam bizonygatni, hogy nem az, akkor az volt a válasz, hogy túlságosan megélem a fájdalmat... Mutatták az nst-vel készült görbét, hogy nézzem meg, ez nem szülés... Amikor pedig kiderült, hogy már 2-3 ujjnyi a méhszájam és tényleg szülni fogok, ők (doki és szülésznő) voltak a legjobban meglepve. Utólag visszagondolva mindig olyan jót mosolygok ezen, mert kicsit vicces volt az egész, ahogy én, mint először szülő nő, bizonygatom az orvosnak, hogy higgye már el, hogy nemsokára szülni fogok... Aztán hívták a nődokimat és amikor megérkezett, akkor értettem meg, mit jelent a fogadott orvos: nagy-nagy NYUGALMAT, hogy most már jó kezekben vagyunk. És azt hiszem ez lényeg, hogy az ember ne boruljon ki, meg tudja őrizni a nyugalmát és a szülésre tudjon koncentrálni, a saját és a baba érdekében, és bízni tudjon abban az orvosban, aki ott áll mellette.