Hahó,
sziasztok, eléggé elsodort mostanában az élet, szerintem az újabbak már nem is tudják, ki vagyok (amúgy sem tudtam gyakran ide jönni).
Kriszi vagyok, a kölkök Cicó (kislány, 3 éves múlt) és Zeze (kisfiú, 10 hónapos). Ezek a babanetes beceneveik, mindkettőre anno újszülöttként ragadt rá, családon belül már másképp hívjuk őket, de nálunk ez mindig így van, mindig változnak a becenevek. Most megyünk kifelé (mind, Apával együtt) egy csúnya bakteriális fertőzésből, mindenki lázas volt, még most is dáthásak vagyunk, köhögünk, sőt bónuszként Zeze néha hány is a köhögéstől

Cicó meg még egyedl nem tudja kifújni, néha törli mindenhová...képzelhetitek.
Hódocska,
gyönyörű kismama vagy
Lótusz,
én mindkettőt Varga Tamásnál szültem, nagyon meg voltam vele elégedve. Megfelelően naprakész, és igen higgadt és derűs természet, nem problémázik, és nem utasítgatja az embert. Van, aki azt meséli, hogy szülés közben fetrengett a viccei hallatán...
Amúgy nem egy protkós és agyongondoskodós fajta, tehát pl. nem lehet arra számítani, hogy bemész egy vizsgálatra, és mert az ő betege vagy, nem kell várnod vagy ilyesmi. Bár én az ilyesmit nem is szeretem. Viszont nem is különösebben anyagias, ami nekem sokkal fontosabb volt.
Netty,
gratulálok a bébihez, biztosan klassz srác
Kismamaság kontra külső kérdés: én imádtam pocakos lenni (alapjáratban 47 kiló vagyok), csinosnak is éreztem magamat, főleg amikor már látványos volt a dolog, és egyértelmű, hogy nem csak túl sokat ettem az utóbbi időben

A másodiknál már nem volt túl sok időm magammal meg a pocaklakóval foglalatoskodni, mégis könnyebben ment minden, fittebb voltam (naná, nap mint nap egy kétéves után rohangászni végig a Ferencesek u. elejétől a Király u. végéig ... a hetedik hónap után már nagyon össze kellett szednem magamat, hogy utolérjem, mert ő meg ugye egyre gyorsabb lett

), mint az elsőnél. Utána az elsőnél elég hamar volt időm-energiám egy minimális magammal törődésre (igaz, alapvetően kicsit lompos alkat vagyok), de a másodiknál még most sincs. Az már nem igényel külön szervezést, hogy hajat mossak, de a smink...annyira sűrűek a napok, hogy pl. fodrászhoz két-három havonta jutok el. Szoknya meg nem volt rajtam fél éve

De hát ez van, ezzel kell boldogulni. Anyukámat megbíztam, szerezzen be nekem pár feszes melegítőgatyát

, kezdetnek ez is megteszi, legalább arra büszke lehetek, hogy vékonyabb vagyok, mint a terhesség előtt
És még egy dolog van, amit mindenkppen szeretnék itt megkérdezni (de gyorsan, mert közben felébredtek a kiskorúak, és itt ostromolják a gépet). Szóval volt nekünk egy szupermegbízható, aranyos nénink, aki hetente egyszer takarított nálunk. Szegényke nemrég tartósan megbetegedett, így nem tud többé jönni. Helyette keresek egy kedves, megbízható, szépen dolgozó segítőt hosszú távra, heti kb. négy órára. Aki esetleg tud valakit, aki szívesen vállalna bennünket, meg a folyton rumlis kis házrészünket, lécci jelentkezzen! Mélem van a profilomban.
Előre is köszi,
üdv mindenkinek ezen a szép tavaszi szombat reggelen,
Kriszi