|
Mottó:
Annyira
szerettem volna tökéletes anyuka lenni, erre lám, már az elsõ félévben
kifogott rajtam.
A
XIX. század ideológusai kihasználták a természetes módon odaadó
anya teóriáját, és még messzebbre terjesztették ki felelõsségét.
A tápláló feladat mellé odakerült a nevelésé. Elmagyarázzák az
asszonyoknak, hogy õk az erkölcs és vallás természetes õrei, és
hogy tõlük függ - azaz
gyermekeik nevelésétõl a család és a társadalom sorsa.
A
pszichoanalízis tehát nem csupán tovább növelte az anyának tulajdonított
fontosságot, hanem orvosi köpenybe burkolta
a rossz anya problémáját, anélkül, hogy sikerült volna érvénytelenítenie
az elõzõ évszázad moralizáló gondolkodásmódját. A két megközelítés
még manapság is annyira egymásba épül, hogy a rossz anyát zavaros módon
egyszerre gonosz és beteg emberként értékelik: az anyai szorongás és bûntudat
soha nem volt nagyobb, mint a mi évszázadunkban.
(Részletek
Elisebeth Badinter: A szeretõ anya címû könyvébõl)
*
* *
Az
anyai bûntudattal kapcsolatban én fõleg a szülés "eredményessége/eredménytelensége"
okozta "megdicsõüléssel", ill. bûntudat, alkalmatlanságérzéssel
találkozom. A szülés minõsége, és az elvártakkal való összehasonlítás,
valamint a környezet ítéletei mentén keletkezik és marad meg(!) egy
kép a nõkben saját anyaságukról, ami elég nehezen elmozdítható,
és elég komoly következményekkel jár a gyerekkel való
kapcsolatban, és a párkapcsolatban is. Nem kevéssé ludasak ebben az
ügyben azok az új módszerek sem, amelyek kutatási eredményekre
hivatkozva várnak el a nõktõl már a várandóság ideje alatt
egyfajta viselkedést/érzést a babájukkal kapcsolatban. A természetes
belsõ utak, és a változások - anyává érés -egyéni ritmusának támogatása
helyett lediktálják a teendõket, amelyek alóli kibújás nem sok jóval
( szülési szövõdmény, rossz születési élmény, pszichés patológia)
kecsegteti a "renitenseket". A bûntudat garantált! De
ugyanígy, ha csak a szoptatást hirdetõ cikkekre gondolok , amelyek
nagyon helyesen hirdetik és várják el a szoptatást, mint a
baba táplálásnak legtermészetesebb és legegészségesebb módját,
de kíméletlenül mellõzik a civilizációban élõ nõk sajátos
szoptatási problémáira való kitérést és reagálást. Ennek mennie
kell, mert minden adott hozzá! és ha nem megy mégsem? csak bennem
lehet a hiba! Visszakanyarodva a szülés körülményeire: az
"alternatív szülõszobák és szakemberek" a tárgyi körülménynek
optimalizálásával sokszor sugallják azt, hogy mi mindent biztosítottunk,
a többi már "Magán múlott", vagy "eddig még mindenki
meg tudta csinálni"...stb.
Békési Beáta
Nagyon
fiatalon szültem, rengeteg hibát követtem el kisfiam nevelésében. Amíg
nem ismertem sokszori rossz viselkedése okát, sokszor veréssel büntettem.
Megbocsájtja ezt nekem valaha a gyermekem? Ilyen rossz lelkiismerettel
lehetek-e én valaha jó anya?
Levelekbõl
és hozzászólásokból
*
* *
Jó anya - rossz anya?
Az anya, fõleg, ha még nem sikerült önálló, autonóm
személyiséget kialakítania és ebben az õ szülei a ludasak biztosan meg akar
felelni egy sor elvárásnak, ami lehet, hogy egy idõben egymásnak ellentmondásos
képességeket, tulajdonságokat és értékrendet követelne meg tõle. Ez lehetetlen
helyzetbe hozza, és végül elvezeti a "semmire sem vagyok jó" érzéshez. Ez
komoly frusztrációt okoz, amit végül vagy a környezete elleni rejtett vagy
nyílt agresszióban vezet le, miközben szinte falat emel önmaga és kisbabája
köré, vagy a gyereken "veri le" a feszültséget, ami megerõsíti abban, hogy õ
valóban rossz anya
A szuperasszony és a depresszió
Tény az, hogy a szülést
megindító hormon az oxitocin, ami a szoptatás alatt is folyamatosan termelõdik,
nagyon érzékennyé teszi a nõt a baba minden rezdülésére. Tíz-tizenöt évre
visszanyúló vizsgálatok igazolják, hogy azok a gyerekek, akik életük elsõ
egy-két évében nagyon szoros kapcsolatban vannak az édesanyjukkal, testileg és
lelkileg is jobban fejlõdnek. Svédországban ahol évtizedek óta úgy nevelik a
fiúkat, hogy õk is részt vegyenek a gyereknevelésben viszont azt tapasztalták,
hogy az apák szintén érzékenyek a gyerek jelzéseire, például éppúgy felriadnak
az éjszakai sírásra, mint az anyák. Valójában a társadalomnak tudomásul kellene
vennie, hogy nem a nõk magánügye a gyerekszülés és -nevelés. Ha ez nem történik
meg, félõ, hogy egyre több lesz a magát sikertelennek érzõ, a külvilágot
ellenségnek látó nõ, aki gyerekeinek is ezt a világlátást, magatartási formát
adja tovább.
Pótolni lehet az elmaradt ölelést
Az"emberanya" igen bonyolult teremtmény:
gyermekéhez fûzõdõ viszonyát nagyon sok minden alakítja, ezek közül csak egy a szülés utáni
korai kapcsolatteremtés, ami kétségtelenül megkönnyíti a szoros kötelék kialakulását, de ha
mégsem kerülhet rá sor, az nem jelenti azt, hogy valami helyrehozhatatlan hiba történt. Mai
ismereteink szerint semmi sem indokolja a szorongás vagy a bûntudat felkeltését azokban az
anyákban, akiknek nincs módjuk azonnali kapcsolatfelvételre a babával a szülés után.
Verekedõsek lesznek a stresszes magzatok
Ludwig Janus pszichoterapeuta, az ISPPM elnöke elõadásában vizsgálati
eredményekkel igazolta,
hogy a normális szintnél jóval nagyobb stressznek kitett magzatokból késõbb stresszérzékenyebb
emberek lesznek. A kutató szerint ez annyira jellemzõ, hogy jóformán elõre programozott
erõszakról beszélhetünk.
A szoptatás lelki gátjai
A korunk támasztotta követelmények miatt a nõk legtöbbje a lehetetlent akarja megvalósítani:
azt, hogy tökéletes anya, feleség, háziasszony legyen egy személyben. Ez a mindennapos
küzdelem gyakran lelki válsághoz vezet, ami nem kedvez a szoptatásnak.
A védõnõ családgondozói tevékenysége krízishelyzetekben
A GYES-neurózis kialakulásának hátterében igen gyakran perfektionizmus, tökéletességre való
törekvés húzódik meg. (Tökéletes anyává, tökéletes háziasszonnyá kell válnom)
Szülés utáni depresszió - svájci recept
Ami szinte mindenkinél szerepet játszik, az a társadalmi elvárásokkal való küszködés.
Természetesnek tûnik a szakmai karrier, a tiszta lakás, a vonzó külsõ, és mindezek mellett
szinte csak dekorációnak tekintik a kiegyensúlyozott, boldog anya oldalán a gyereket.
Teljesítményorientált világban élünk, ahol minden azt szuggerálja, hogy tökéletesnek kell
lennünk - még a pillanatnyi kimerültséget, elkeseredést is karaktergyengeséggé nyilvánítják.
Aki nem titkolja kisebb-nagyobb nehézségeit, bizony gyorsan kikerülhet a társadalom által
elfogadott "jó anya"-kategóriából.
Attitûdváltozások a nõi munkavállalás megítélésében
A 8 osztályt vagy kevesebbet végzett nõk a hasonló iskolai végzettségû férfiaknál magasabb
arányban vallják, hogy a 6 év alatti gyerek mindenképpen megsínyli, ha az anyja dolgozik
(62%-uk teljesen, további 24%-uk nagyrészt elfogadja ezt). A diplomás nõk esetében az
elfogadottság erõsen csökken, a fõiskolát végzetteknél nagyobb mértékben, mint az egyetemi
végzettségûeknél. Ezzel együtt a felsõfokú végzettségû nõk közül is csak minden ötödik az, aki
szerint a 6 év alatti gyereknek nem automatikusan káros, ha az anyja dolgozik. Úgy tûnik, itt
egy társadalmi méretû lelkiismeret furdalásnak vagyunk tanúi. Ma Magyarországon a 3-6 éves
gyerekek 88 százaléka óvodás, a tankötelezettségre vonatkozó rendelkezések szerint a betöltött
5 éves kor után az óvodai iskolaelõkészítõ foglalkozás látogatása kötelezõ. Ezzel együtt a nõk
jelentõs része úgy érzi, valami nyilvánvaló lelki sérülést okoz 6 év alatti gyermekének, ha õ
dolgozik. Érdemes lenne ennek a lelkiismeret-furdalásnak okait, a kialakulás körülményeit
felderíteni.
A pszichológus válaszol...
Szerepkonfliktus
Testvérek, akik nem hasonlítanak
Baj van az anyai ösztönnel?
Nem fogadja el a kanalat
|
