Kedves Mindnyájan,
Szóval doki... Még nem voltam, nem sietem el. Jövő hétfőn megyek. No para!
Ami pedig a kislányunkat illeti, még nem igazán írtam nektek róla: Vele minden a legnagyobb rendben, gyönyörű, nyugodt baba, az első estétől fogva átalussza az éjszakát (sic!), már 8 kg-t nyom, van elég tejem, legszívesebben egész nap a cicin lógna... Néha már ki is készít vele. De inkább, minthogy bezavarjam egy cumival. Ezen kívül jön a foga, úgyhogy mostanában kicsit nyűgi, de nem vészes. Egy pár napja elmaradt a napi fogcsekkolás, ma meg már egyszerre kb. 5 fogat látok dudorodni, azt hiszem, egyelőre csak dudorodni, de talán 2 mintha már kint is lenne... Ami azt illeti, elég jól tűri.
Szóval igazán nem panaszkodhatom, időközben még bagatell pelenkakifolyás dilemmánk is megoldódott, mert vmelyikőtök írta, hogy a Tesco színes elég jó. Nos, ebben megerősíthetem az illetőt, mi esetünkben elmondhatom, hogy übereli a jóval drágább Pamperst meg Liberót. - KOP-KOP-KOP
Dehogy azért mégse legyen olyan tökkéletes minden (olybá tűnik nekem, jobbára mindenkinek megvan itt a maga keresztje), szóval valószínűleg a szoptatás miatt van (a Kiscicám még csak vizet sem kap), hogy egyszerűen marha ritkán (ezt magamhoz képest értem, beleértve a várandósságom időszakát is, mondjuk az rám semmilyen irányban nem volt befolyással ilyen szempontból) uralkodnak el rajtam a nemzési ösztönök, ha értitek, mire gondolok. Feltehetően éppen ezért fogant meg a második babusunk 1 vagy 2 hónapra (még nem tudom) a Cicus születése után. Állítólag egy prolaktin névre hallgató hormon okozza ezt egyeseknél. Nos, én egyes vagyok. Nem annyira vészes a dolog, de azért eléggé zavar. Semmiféle egyéb gond nincs A Dologgal, egyszerűen a libidóm a béka feneke alatt...

, és ha már elkezdtük, minden a régi, egyszerűen részemről a késztetés (a kezdeményezés értelmében) ritkábban jön. A kedvesem nagyon türelmes, nem erőszakos stb., de sokszor eléggé elkeserítőnek érzem a dolgot, és mélyen elszomorít, ha arra gondolok, hogy ha továbbra is ilyen szépen lesz tejem, és ennyire simán megy majd a dolog (még fejni sem fejtem egyszer sem) hogyan tehetnénk meg a babusainkkal, hogy ilyen szempontot teszünk mérlegre? Szerintem természetesen sehogy. (Freud ugyanakkor kétségkívül nagyon is respektálhatónak értékelné kérdésfelvetésemet, aggodalmamat.) Akkor viszont még legalább másfél évig ez lesz a helyzet???
Plz, ha vkinek van tapasztalata (éshát van, hiszen mind szoptattatok hosszabb-rövidebb ideig), írja meg!!!!!!! Változik ez a szoptatás hónapjai során is, vagy végig ugyanolyan marad? És (noha ez nálam egyáltalán nem időszerű kérdés) a szoptatás abbahagyása után azonnal visszaáll a rend? A hozzátápi befolyásolja a dolgot? És pszichésen mi a helyzet? Úgy értem köztudott pl., hogy a már több mint 6 éve krónikus fájdalomban szendvedők várólistán már hátrányos helyzetben vannak, mivel addigra olyan fokú torzulás áll be a tudatban, hogy ha a fájdalmat megszüntetnék, az illető mégsem érezné úgy, hogy megszűnt a fájdalma. Ha tehát fenti tényt figyelembe vesszük, nem túl hosszú idő ilyen szempontból 2 (szoptatással eltöltött) év?
P.S. Erről fentebb még nem olvastam, remélem, senki nem érzi majd indiszkrétnek a kérdést. Mentségemre (Van egyáltalán ilyesmire szükségem? Talán nem prűd errefelé senki...

) szolgáljon, hogy más topikokban is próbálkoztam, de azok eléggé ki vannak halva. Bár nem tűnik nekem szívbajosnak ez a jó kis kampánia!
Persze ezt majd kedvenc orvosommal is megbeszélem, de azért a ti tapasztalataitok valószínűleg többet (legalább annyit) nyomnak a latba. Persze nem csak személyes tapasztalatok érdekelnek, szívesen venném, ha itt-ott összeolvasott-összehallott tudásotokat is megírnátok... S.O.S.
Előre is thanx.
Na, dög hosszú lett, remélem, nem hiába.
Üdv mindenkinek: Évi