Bugyoláld be a babád!
Az utolsó trimeszterben a babát teljesen körbeöleli a mamája méhe, lubickolni már semmi helye nincs, bár azért képes még trükkös megmozdulásokra. Aminek már bárki szemtanúja lehet odakintről is, mert a gyerek ilyenkor úgy hullámoztatja anyukája hasfalát, mint az egyszeri alien a horrorfilmből.
Aztán egy nap a baba az anyaméh szorításából a világra születik, ahol kap ugyan ruhákat melegen tartás céljából, de egyébként nagy a mozgástere. Ma már nem szokás pólyába bújtatni az aprónépet, mert egy időben a szakemberek a gyerekek mozgásfejlődése feletti aggodalmukban azt javasolták az anyáknak, hogy ne tegyenek így.
Azóta ugyan született már olyan kísérlet, amely megnyugtató eredménnyel zárult e témában: léteznek olyan természeti népek, ahol gyakorlatilag az anya hátára szerelt deszkalaphoz van kötözve a pici hónapokig, mégis, mikor végre lekerül onnan, pillanatok alatt behozza az elsőre valóban jelentősnek tűnő mozgásfejlődésbeli lemaradását. Ennek ellenére a pólyázás divatja nem tért vissza.
Helyette egy új – vagy inkább még régebbi - divat tör előre nagy léptekkel: a bugyolálás. Mert lehet, hogy a mozgásfejlődés körüli viták olykor erre, máskor viszont arra dőlnek, a babák igényei ettől akkor is teljesen függetlenek. Vannak ugyanis olyan csemeték, akik nehezen viselik a hirtelen váltást, amit a megszületés jelent, és kifejezetten hiányolják a testüknek és mozgásterüknek keményen határokat adó-szabó anyaméhet.
Ilyen volt az én gyerekem is, akitől, ha csak úgy betettem a számára hatalmas rónaságnak tűnő kiságyba, hát nem nagyon tettem zsebre, amit a fejemhez vágott óbégatva. Ám ha jól körülkerítettem ezzel-azzal, persze gondosan ügyelve az épségére-biztonságára, már sokkal kevésbé érezte magát elveszettnek a világban. Sajnos, akkortájt még nem volt újra divatban a bugyolálás, pedig biztos vagyok benne, hogy sok keserves átüvöltött órától megmentett volna minket.
Mert bizony az én gyerekem sokat üvöltött, kivéve, ha kézben volt, vagy ha szorosan magunkra öleltük – kendővel, kenguruval. Mostanra meg vagyok róla győződve, hogy őt tényleg megviselte a túl nagy (mozgás)szabadság, és talán sokkal, de sokkal nyugodtabb lehetett volna, de legalábbis könnyebben megnyugtatható, ha egy pólya vagy egy takaró hasonlóan biztonságos szorításával láttam volna el, mint ahogy a hasamban érezhette magát. Most már késő bánat, majd a következőnél.
De addig is, nézzétek meg a következő videókat, és ha nagyon nyűgös babátok van, próbáljátok ki a bugyolálást! Simán lehet, hogy beválik – engem lenyűgözött, milyen gyorsan megnyugodott pl. az ezen a filmen látható picurka a burrito-csomagolásban.
Íme egy másik technika:
És íme egy harmadik, és egy vállalkozó kedvű hároméves – lehet, hogy dackorszakban is bevethető lehet ez a módszer? És vajon kiskamaszkorban?
Ti pólyáztátok, bugyoláltátok a gyereket? Mik a tapasztalataitok?
Szilágyi Diána, 2012. március 26.
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)
Szóval: bugyoláld be nyugodtan, és lehet háton, semmivel sem veszélyesebb, mint más pozícióban. És bugyolálva az oldalára is teheted, ha megtámasztod valamivel - de ez lehet, hogy annyira nem fog neki tetszeni, mert esetleg nyomja a karja.
Szerintem találd meg azt a pozíciót, ami a legjobban beválik a gyereknek, és ha történetesen a hasonfekvés az, hát legyen, ha a hátonfekvés, akkor meg aludjon-feküdjön úgy. Nyilván etetés után megböfizteted, aztán meg azért figyelsz rá, ha jól sejtem - ha meg ezek megvannak, akkor a bukizós fulladás esélye is meglehetősen csekély.
A lányom most 4 hónapos,eddig pólyában aludt a kiságyban,nagyon sokat egybe 20.00-06.00 ig kb.
Persze az elején többször kelt szopizni.
Most viszont kinőtte a pólyát,az éjjel 4szer volt fent,és nem pihente ki magát rendesen.
Felébreszti magát a kezecskéivel :)Szeretném ha már nem kellene becsomagolnom,nem nagy már ahhoz?
Ezt a bebugyolálást még nem próbáltam,de lehet,hogy ez t fogom ezek után.
Gondolom neki se jó csak betakarva ha eddig aludt 10 órát egybe most meg 2-3at sikerült.
Ha van ötlet örülnék!