Csongor naplója - Mozgalmas hosszú hétvége
Két héttel ezelőtti kimerülésemet még nem sikerült kipihenni, de a mélypontot elhagytuk, vannak jobb és rosszabb napok, jó lenne sok nagy alvás, de voltak már feltöltődős napok is azóta. A négynapos hétvégét maximálisan kihasználtuk, és ugyan alvásból meg láblógatós pihenésből akkor sem jutott sok, mégis ahogy mi pihentünk, az is tökéletesen kikapcsolt.
Úgy kezdtük, hogy szombat reggel autóba pakoltuk a gyerekeket, és meg sem álltunk a nővéremék Pécs melletti házáig. Náluk két fiú, nálunk három, nem unatkoztunk, de találtunk nekik egy csomó programot, sikerült lefoglalni és jól el is fárasztani őket. Náluk is aludtunk, úgyhogy a két napba belefért a falusi és több pécsi játszótér, séta az új Zsolnay Kulturális Negyedben, sőt, még nekem is egy kis szabadidő: szombat délután a nagyobbakat a tesómra bízva bemehettem a belvárosba a kedvenc fonalboltomba.
Túl sokban nem jártam eddig sajnos, mert mifelénk kevés van, mondhatni nulla, de online rendelni főleg tőlük szoktam, és már ismeretlen ismerősök voltunk a boltos lányokkal. Most végre személyesen is találkoztunk, a boltban meg csak tátottam a számat a sok gyönyörűség láttán, és persze nem tudtam üres kézzel távozni. Nem volt teljesen gyerekmentes ez a program, olyat nem is nagyon várok mostanában: Csongor jött velem és kúszva feltörölte az üzlet padlóját. Sétáltunk egy kicsit a belvárosban, annyira szép, és az idő is gyönyörű, meleg, napos volt, egészen meglepő október végén. Csongornak is megvolt az első igazi játszóterezés, most, hogy már áll, ki tudom tenni a babakocsiból egy kicsit, tudott hintázni és egy kis rugós hintába is beültettem. Tetszett neki!
A gyerekek is kihasználták közben az időt: a játszótéren találtam rájuk, amikor visszaértem. Sötétedéskor mentünk be, és hiába az új hely, ahol nagyon ritkán alszanak, semmi gond nem volt a lefektetéssel. A másnap reggel hasonló gyönyörű időjárással köszöntött, akkor jött a nagy pécsi séta, kora délutánba nyúlóan, nagy alvással Csongornak ebéd előtt, Regőnek ebéd után. Aznap estére értünk haza, jóféle fáradtsággal, de feltöltődve.
Marci másnap ment az apjához, mi pedig egy barátunkhoz mentünk félórányi útra, amire jó két óránk volt, úgyhogy először is megálltunk Csákváron abban a cukrászdában, ahol tudtam, hogy kapható az ország tortája. Szerintem a megye egyik legjobb cukrászdája, eddig csak a hírét hallottam. Hát az idei ország tortája csak az egyik csoda náluk, és akkor ott van még a többi süti és fagyi... Nekem igazából ez volt a reggeli, megkóstoltam az idei mákos-almás tortát és a tavalyi köleses-barackosat is egy forró csokival. Egy egyszerű falusi házban van, pár asztallal a kertben, kis játszóhellyel, szóval Regő is élvezte, Csongor meg aludt. Visszalátogatnék végigkóstolni a repertoárt.
Aztán egy kicsit lemozogtuk a reggelit, megálltunk a Csákberény melletti kopasz domboknál, és felmásztunk egy kicsit. Csak alacsony, sziklás dombok, de mégis nagyon látványosak, és az út melletti oldalon szokássá vált a kövekből feliratokat kirakni. A délelőtt a baráti látogatással telt, a délután kényelmesen, itthon. És mivel még másnap is ragyogott a nap, úgy gondoltuk, most kell kirándulni, amíg még lehet. Végül is csak ebéd után sikerült elindulni, kinéztük a bakonyi Gyilkos-tavat, a gyönyörű, napsütéses időben alkalmasnak látszott egy babakocsis túrára. Csakhogy ahogy Bakonybélt elhagytuk és lefelé mentünk a Gerence völgyébe, percek alatt süllyedt vagy négy fokot a hőmérséklet és szállt le a köd.
Ez ugyan nem tartott vissza minket, de a tóig nem sikerült eljutnunk. Csongor babakocsiban, Regő biciklivel, nekivágtunk az erdőnek, gyönyörű, nagyon csendes és különleges hangulatú volt így a ködben. Regő megint nagyon ügyesen biciklizett, csak a legnagyobb emelkedő tetején adta fel egy kicsit a tekerést és sétált. Csongornak nehezebb dolga volt, hiszen ő csak ült a babakocsiban és nézelődött, aztán egy idő után méltatlankodott, de amikor adagolni kezdtem a szájába a kölesgolyót, akkor azért megnyugodott.
Laikus becslésem szerint összesen oda-vissza mentünk három-négy kilométert, ami azért ekkora gyerekektől szép teljesítmény. Az emelkedő tetejéről visszafordultunk, így a ködben sokkal gyorsabban sötétedett, mintha sütött volna a nap, úgyhogy fél ötnél tovább nem mertünk befelé menni, de érdemes lesz majd tavasszal visszamenni és megkeresni a tavat. Nagy élmény volt a ködös Bakony.
Hazafelé nem aludtak el a gyerekek, hol egyik visítozott, hol másik, aztán Csongor két faluval előttünk kidőlt. Itthon viszont Regő is könnyen elaludt szerencsére. Ezzel ért véget a négynapos hétvége, és láttunk neki a rövidített munkahétnek, ami után már itt is az őszi szünet és az újabb négynapos hétvége. Talán még aludni is sikerül.
Timi
Timi, 2012. október 30.
