Itt a farsang, áll a bál!

Nem emlékszem, vajon kislány koromban én is hasonló rapszodikussággal traktáltam-e ötleteimmel anyámat, de arra igen, hogy az egyik óvodai farsangon én Piroska voltam kiskosárral, az öcsém meg róka, félrecsúszott farokkal és fülekkel – és mindezt anyám kreálta maga, otthon. Megvarrta – pedig egyetlen olyan emlékem sincs, mikor varrt volna. Ahogy pörgetem az agyam a régi farsangokon, úgy rémlik, legtöbbünk házi készítésű jelmezekben pompázott még az iskolában is: pólyásbaba, cowboy, tévé, robot, ősember és mindenféle elképesztő ötlet képviseltette magát a zajos csoport és osztályteremben.

Szülőként viszont azt tapasztalom, sokan inkább a kölcsönzőket veszik célba – nem véletlen, hogy ilyenkor már teljesen megcsappan a készletük -, vagy valamelyik hipermarket akciós késztermékét választják. Az óvodai csoportban a gyerekek fele kész jelmezben pompázott, annak ellenére is, hogy az óvónénik kifejezetten kérték a szülőket, hogy szánják rá az időt a közös jelmezkészítésre.

Nálunk a gyerek elképesztő fantáziával bombáz már a farsangot megelőző egy hónapban. Mindig meg szoktunk állapodni egy határidőben, amire el kell döntenie, mi akar lenni - de persze, nem árt, ha van a talonban még néhány ötlete, hátha a béna anyja képtelen az áhított első ötlet kivitelezésére. Eddig volt már tigris, tavirózsa, tűz, rocker lány, és persze, balerina is.

Nem vagyok különösebben jól ellátva ügyességgel, de ezeket még nekem is sikerült megcsinálni. Pedig a varrás sem tartozik a készségeim közé, viszont van ragasztópisztolyom meg textilragasztóm, hogy azok milyen jól tudnak jönni. Sokszor a jelmez megvalósítására csak egy délutánom van, de azt nagyon élvezzük a gyerekkel, még ma is emlegeti, mikor a tigrisjelmezhez vett narancssárga harisnyát fel kellett húznia, és én a lábán kifeszült harisnyára festettem rá textilfilccel a tigriscsíkokat, majd utána röhögtünk, hogy a harisnyán átütött cucc még sikálással sem jön le.

Egyik-másik jelmez kifejezetten jól sikerült, mások csálék és esetlenek lettek szerintem, de a gyerek örült nekik és boldogan feszített bennük az ünnepen. Már alig várja, hogy a hétvégén elkészítsük a tornádó-jelmezét.

A nagy napon egyébként én annyira szeretek nézelődni a többi gyerek között. Egyfelől jó látni, mennyire beleélik magukat a szerepükbe, másfelől még ma sincs hiány az egetrengető ötletekből. A kedvencem pl. az a kisfiú, aki Mehemednek öltözött egy alkalommal, és akinek a jelmezében sokkal több ötletesség volt, mint amennyi munka – amit lehetett, az otthon található cuccokból szedtek össze hozzá. A kezében meg ott volt egy plüsstehén. Én meg fülig érő vigyorral dolgoztam utána végig a napot.

Sk jelmez, kölcsönzött vagy vásárolt – mibe öltözik nálatok idén a gyerek?