A melegek is lehetnek jó szülők
Öt éven át 81 családtanulmányt hasonlítottak össze, férfi-nő szülőpárból álló családok mellett homoszexuális és leszbikus párkapcsolatokat is górcső alá vettek – írja az InfoRádió. Kimutatták, hogy a legfontosabb tényezők tekintetében az azonos nemű szülők gyerekei is jól teljesítenek, és az esetek többségében nem lehet megállapítani, hogy nem hagyományos családi környezetben nevelkednek. Ugyanolyan az önbecsülésük, az iskolai teljesítményük, és ugyanolyan jól beilleszkednek, mint társaik.
Stacey és Biblarz a szülők nevelési stílusait összevetve azt a következtetést is megkockáztatták, hogy két nő mintha nagyobb odafigyeléssel nevelné gyerekét, mint egy heteroszexuális pár. Szerintük ez lehet a helyzet két férfi esetében is, bár ezt még nem támasztják alá kutatási adatok.
A szaklap három olyan kutató véleményét is közölte, akik kétségbe vonják a két szociológus következtetéseit.
Lisa Strohschein, a kanadai Alberta Egyetem szakértője szerint az amerikai szerzők több változó közül próbálják meg kiszakítani a szülők nemének hatását, és nem veszik figyelembe a különböző családtípusok jelentette hátteret.
Kyle Pruett, aki a Yale Egyetem gyerektanulmányi központjának pszichiátria-professzora, megalapozatlannak látja a szülők nemével kapcsolatos következtetéseket. A szülő-gyerek összetett viszonyából szerinte nem lehet kiemelni a szülők nemének hatását.
Michael Lamb, az angliai Cambridge Egyetem pszichológiaprofesszora úgy reagált a tanulmányra: a legfrissebb kutatások arról győzték meg, hogy egy személy neméből egyáltalán nem következik, mennyire lesz jó szülő. Szerinte nem kérdéses, hogy a gyerekeknek az egészséges alkalmazkodóképesség elsajátításához nincs szükségük arra, hogy férfi és nő is nevelje őket.
Babanet hozzászólások(8 hozzászólás)
Minták: hát, szerintem az utóbbi időben durván átfedi egymást a két nemi szerep: a nők ugyanúgy vállalnak munkát, ugyanúgy fúrnak-faragnak, ha kell, míg a férfiak közül is sok olyan van, akinek nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha mosogatni kell, sőt, olyan is akad, aki vállalja a GYES-t az asszony helyett, mert anyagilag így éri meg jobban.
Egy családban a szülők közt akarva-akaratlanul is vannak intim pillanatok- legyen az egy csók, egy ölelés vagy egyéb- aminek a gyerekek néha véletlenül is lehetnek szemtanui. Egy gyerek aki otthon két azonos nemű szülője ilyen intim kapcsolatának lesz véletlen szemtanuja, nem fogja-e megpróbálni ugyanezt az ovodában iskolában (főleg kamaszkorban, amikor amúgy is keresgélnek-próbélgatnak a gyerekek)? Egy heteroszexuálisnak nem biztos, hogy jól esik egy ilyenfajta közeledés, pláne, nem várható el, hogy nyugodtan, higgadtan reagálja le. Ez mindkét emberben komoly sérüléseket okozhat. A közeledő nem fogja érteni, hogy miért utasitották vissza (hacsak otthon meg nem tanitották neki, hogy azért nem az ő szülői példája az általános), akihez közeledtek, az előfordulhat, hogy utána élből fog utálni minden homoszexuálist. De lehet az ellenpélda is, egy kamasz gyereket könnyen össze lehet zavarni, ponnt a még ki nem alakult nemi identitása miatt. Ha a gyereket ilyen korban egy azonos nemű társa halmozza el a szeretetével előfordulhat összekevervén a szeretetet-szerelmet-barátságot, az egyébként heteroszexuálisnak induló gyerek homoszexuálissá válik. Ezt is el tudom képzelni, és igazából megmondom őszintén, egyik verzió sem jó. Sem az, ahhol az ember élből utálni kezdi a homoszexuálisokat, sem az utóbbi eset. A kettő közt viszont nagyon keskeny az út amin lehetne járni és ez éppúgy múlik a homo és a hetero feleken is.
Homoszexualitás van mióta világ a világ, létezik az állatvilágban is. Node azért nem ez az általános, és nem kellen affelé haladni, hogy azzá váljon. Ezért érdekes téma szerintem a homoszxuálisok által nevelt gyerek nemi identitása, ezért kellene vizsgálatokat folytatni az irányban, hogy merrefele alakul. Engem legalábbis megnyugtatna ha több ilyen vizsgálat feltárná, hogy alaptalanok a félelmeim ezzel kapcsolatban.
Viszont, hol a határ? Ismertem olyan párt, ahol a "férfi" nem dolgozott, nyafogott, öltözködött, piperészkedett, tkp tök' feminin módon viselkedett, míg a felesége dolgozott, hajtott, határozott mindenben, ő volt a "férfi" a kapcsolatban... Ilyen családot vajon nem kellene megvizsgálni, az ő gyerekei vajon nem fals viselkedésformákat sajátítanak-e el? És persze senkinek nem jutna eszébe sem az, hogy ebben a családban jellemsérülhet a gyerek, pedig lehetséges, hogy igen...!
Vagypedig, léteznek olyan családok is, amelyben az egyik "szülő" a saját neméhez vonzódik, csak 'falból' élnek (név)házasságban. És esetleg a rokonok, szomszédok se tudják, mi a valódi ábra, mert látszatban élnek. A gyerekek viszont pontosan tudják, hogy valami nem úgy működik, ahogyan ösztönösen érzik, hogy kellene.
Akkor már az a jobb, ha a homoszexuálisokat nem éri semmi retorzió az irányultságuk felvállalása terén, legalább nem taszítanak gyerekeket hazugságba és a látszatélet miatti állandó stresszbe.
Abban nem hiszek, hogy valaki homoszexuális"sá tud válni". Azt ma már tudjuk, hogy egy génmutáció okozza, a születésünkkor kapott "géncsomagban" vagy benne van, vagy nem. Igen, a kamaszkorban előfordul a keresgélés, de elhajlani csak akkor tud valaki, ha benne van ez a mutáns gén. Ha nincs, akkor akkor is hetero lesz a gyerekből, ha egy melegbárban nő fel.
Az már más kérdést vet fel, hogy mi történik, mi történhet, ha a hajlamosító gén benne van a gyereknek, de (bármi miatt) elnyomódik ez a hajlam. Nem értek a témához és csak találgatok, talán totál rosszul képzelem, de motoszkál bennem a kisördög: talán nem ilyen okokból vannak-e azok a helyzetek, hogy "sehogy se boldogulok a nőkkel", "két hónapnál hosszabb kapcsolatban nem tudok élni"...?